2015. január 21., szerda

Vasárnap? AntikPlacc! // Sunday? It's AntikPlacc-time!

If all my thoughts come true so quickly, I will have a really productive and successful year!

Let's go back to the end of November when I first visited AntikPlacc (antique- and design market) and had been whirled by its unique spirit, friendly exhibitors and tempting wares.  While cruising around I wished if only I could stand at the “other side of the table”…and tadaaam: Friday morning I received a short call from our friend who runs Nem Mind Lom (www.nemmindlom.blogspot.hu) and 20 mins later I already agreed with Flóra that I will be on the Placc (thank to you again! :)) I prepared some “eggs” (okay, this nickname already stuck on the sphere collection) so that everyone could create their own – DASH – jewelry on the spot.


How it felt to be on the Placc as an exhibitor? It was extremly inspiring!  I’m happy that I met such fantastic designers and curious visitors. I had super “neighborhood” (thanks Gabi again :)), and also the organization was proficient!



Szögezzük le az elején: minden kívánságom így teljesüljön ebben az évben!

Első AntikPlacc-os élményem november végén volt, akkor látogatóként csak ámultam mi mindent jelent a Placc: szuper hangulat, kedves kiállítók és csábító portékák. Belém is bújt a kisördög, hogy mennyire szuper lenne egyszer az asztal túloldalán állni...és lám: pénteken Nem Mind Lom-os barátunk (www.nemmindlom.blogspot.hu) egy gyors telefonhívás alkalmával közölte, hogy ő ugyan nem tud most menni de engem ajánlott Flórának, a szervezőnek, akivel fél óra múlva sikerült is megbeszélni a részleteket (ezúton is mindkettőtöknek köszönöm :)) Gondoltam legyen egy kis DYI érzés: elkészítettem pár "tojást" (ez a név már végleg ráragadt a gömb kollekcióra), hogy mindenki fűzhessen magának egy saját - DASH - ékszert.

Hogy milyen volt ott lenni kiállítóként? Nagyon-nagyon inspiráló! Örülök annak, hogy fantasztikus alkotókkal találkoztam, hogy szuper volt a "szomszédság" (Gabi, ismét köszönöm :)), érdeklődő a közönség, és profi a szervezés.


The first visitors who were open enough to create their own jewelry...
Az első bátor jelenkezők...

Flóra appeared many times as a tornado "ohhh, I want one...I'll be back soon" :)
Flóra többször is felbukkant egy-egy "jajj, jövök, akarok egy ilyet én is....csak most... jövök kicsit később..." kiáltás kíséretében :)
Anna and Gabi with their jewelry (Gabi had been inspired to create an sphere ring, so I'm really looking forward to seeing it!)
Anna és Gabi is alkalmi modelljeim lettek (Gabi ihletet is kapott egy gömbös gyűrűhöz, amiről nagyon várom a képet!)

And I also appeared on a photo (one is more than enough) 
Kokóékhoz pedig én is beálltam egy kép erejéig 

It goes without saying that I will be on the Placc! As a visitor, for sure, and hope that sometimes also "at the other side of the table" too.
Nem kérdés, hogy leszek még a Placcon! Vásárlóként biztosan, és remélem az "asztal másik oldalán" is.

2015. január 3., szombat

My first jewelry which has a title / Az első címmel rendelkező ékszerem

I do not know exactly from where my ideas are coming, the crystal-clear picture just appears in my thoughts, so my "only" task is to give rise to it. ("Everything you can imagine is real" - Pablo Picasso...he is right indeed!) 

I'm usually quite surprised that we do not know the exact details of harmony (no, don't worry, no lifestyle advices are coming): what is the scale we find perfect? How a dynamic movement can be shown in a static work (no matter it is a jewelry, a painting or a sculpture), how do you create something which seems to be accidental? 

You don't exactly know what I'm talking about? Let's make an experiment: take a sheet of paper and a pencil and draw 12 dots which location seems to be accidental...
...it's not that easy, is it? :)

Aboves are only about the move of the small "combs" on the jewelry. They were not part of the original plan (where I dreamt of a grey concrete plate with a small blue square) but plans have a unique feature: sometimes they are changing! But the title was very clear from the first moment: Window of freedom



Nem tudom, honnan jönnek at ötletek, vagy a formák. Egyszer csak ott van a kész kép a gondolataimban. És amikor tisztán látom, akkor "már csak" el kell készíteni. ("Minden amit el tudsz képzelni, az valóság" - Pablo Picasso....milyen igaza van!)

Mindig meglep, hogy mennyire nem ismerjük a harmónia receptjét (nem, ne aggódj, nem életvezetési tanácsok következnek): pontosan milyen arányokat találunk szépnek és miért? Hogyan képződik le egy dinamikus mozgás egy statikus alkotáson (legyen az ékszer, festmény, vagy szobor), hogyan alkotsz valamit, ami véletlenszerűnek tűnik?

Nem egészen érted miről van szó? Kísérletezzünk egy kicsit: fogj egy papírlapot és egy caruzát, majd rajzolj a papírra 12 darab pontot melyek véletlenszerűen helyezkednek el egymástól...
... ugye nem is olyan egyszerű? :)

Mindez csak az ékszeren látható kis "lapok" mozgásáról jutott eszembe. Őket az elején nem is akartam, nem így képzeltem el. Egy szürke betonlapot képzeltem el egy kék kis négyzettel, de mint oly' sokszor, most is változott a terv. Mert a tervek már csak ilyenek! A cím viszont egészen világos volt már az első pillanatban: Ablak a szabadságra





Oh yes, the picture on Facebook: only proves that there is no need to have special equipments to create something interesting, sometimes it is enough to have a comb :D

Jah igen,  a Facebook oldalamon közzétett képről: nem kellenek spaciális eszközök ahhoz, hogy valami érdekeset alkoss, néha elég egy fésű is :D


2015. január 2., péntek

The exception which proves the rule // A kivétel ami erősíti a szabályt

I was really keen on  creating this pedant as the concept was quite clear from the very beginning: domed backboard, filigree in the front and a raw diamond inside. 

I do believe that perfection is not equal to beauty. A gem looking like a pebble is still a gem. And it is still inside even if it shines through the bars only for seconds. It is quite like us, isn't it?

This pedant was my Christmas gift to my Mom. I decided not to make any jewelries as gift, so she was the only good reason to put away my determination. 


Ezt a medált már nagyon régóta el szerettem volna készíteni, mert a koncepció már hónapokkal ezelőtt megszületett: domborított hátlap, áttört előlap és egy nyers gyémánt belül. 

Hiszek abban, hogy nem mindig a tökéletes a legszebb. Egy kavicsnak látszó drágakő is drágakő. És akkor is ott van, ha csak pillanatokra látjuk felsejleni a "rácsok" mögött. Hiszen mindannyian így vagyunk ezzel, nem igaz? 

A medál végül anyukámé lett. Mivel megfogadtam, hogy nem készítek ajándékba ékszert, így ő volt az egyetlen nyomós "indok" akinek mégis...









Funny, but after releasing the following photo on my Facebook page I received the phone number of at least 6 manicurists within 3 seconds :)

Az ékszerkészítés margójára: ennek a képnek köszönhetően kaptam meg kb 3másodpercen belül 6 manikűrös telefonszámát :)


2015. január 1., csütörtök

Bonjour 2015!

2015 will be about...
... ambitious goals
... clear design
... a bit of failure which shows the right direction
... dedicated work which leads to success
... interesting international projects
... bold experiments and continuous improvement
... and the need to have the little extra between the DASH signs!


Szóljon 2015...
... a nagy tervekről
... letisztultságról
... egy kis kudarcról ami megvilágítja a helyes utat
... temérdek munkáról ami sikert hoz
... érdekes és határokat átlépő projektekről
... bátor kísérletezésről és folyamatos fejlődésről
... és arról, hogy az a kis plusz a gondolatjelek között mindig ott legyen!