2014. november 27., csütörtök

Kipp-kopp, csitt-csatt

Ott hagytam abba, hogy megjött a témavezető e-mail Szilvitől: kovácsolni fogunk. Engem pedig kirázott a hideg. Persze a múltkor a hosszú sörényű izzadt pasikra fogtam, de be kell vallanom, a lelkem mélyén pontosan tudtam mitől vagyok betojva: precíznek kell lenni. Nem ám csak úgy összevissza csapkodok, meg gyurmázok, meg hengerelgetek, hanem határozottan és pontosan ütögetem a fémet. De aztán beadtam a derekam. Köszönhetően egy különösen stresszes hétfőnek semmi másra nem vágytam mint jól megcsapkodni valamit (igen, még mindig a kovácsolásról beszélünk :-))

Last time I finished the post at the part where I got the mail from Szilvi about our recent topic: hammering...I was scared to death. Yes, I blamed it on the hairy big guys, but the truth was that I was terrified just because I knew: I had to be precise. Not only trashing around, playing with clay or creating nice prints, no, I have to apply precise slaps on the metal. But thanks to a really stressful workday I was eager to punch hard (in the face...khrm okay, yes, we are still talking about hammering :))  

A nagy csapkodásnak ilyen frankó vége lett...

This is the result of the big flourishing...


Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert már az elején elkövettem egy hibát: nem mertem az ezüst mellett dönteni. Pedig végülis kiderült, hogy a kovácsolás nem egy ördöngősség: lágyítasz, ütögetsz, lágyítasz, mostmár bátrabban csapkodsz, aztán megint lágyítasz és precízen kalapálsz. Jó, persze, ez így vicces, de szért igényel némi odafigyelést.

A formával kapcsolatban nagyon határozott elképzeléseim voltak: tudtam, hogy szeretnék egy kis játékot vinni a gyűrűbe a két nagyon ellentétes véggel: hasáb és lapos félkör. Amire viszont a legbüszkébb vagyok, az az átfordulás. Itt mutatkozik meg a kovácsolás hatalmas előnye: 2-3 jól irányzott ütéssel olyan formát hozhatsz létre, amit reszelővel mondjuk fél óra alatt.

I started the whole journey with a big mistake: I was not brave enough to choose silver, however it turned out that hammering is really not a big deal: heating, trashing, heating again, I-know-how-to-do-trashing, heating and trashing again. Okay, that sounds funny but of course you need to concentrate.

As for the shape I had quite clear idea about a really playful contrast of column shaped ending and a flat semicircle. But what I'm the most proud of is the style of the ring, turning into itself. This is where the advantage of hammering is clearly visible: you just need 2-3 precise kick and you have the shape what you could reach only by half an hour rasping. 

Szóval imádom ezt a gyűrűt, nagyon a szívemhez nőtt, a kezem között alakult ilyen csodálatossá valami olyan kihívás közben amitől nagyon tartottam. Ez pedig sokat jelent :-)

I simply love this ring, as it was me who turned this small piece of material into this beauty by taking up a challenge I was afraid of. And this means me a lot :)



A következő alkalommal már bátrabban álltam neki a feladatnak és megpróbálkoztam az ezüsttel....és ismét tanultam egy kis alázatot. Nagyon nem úgy működik mint a réz! Az ezüst kemény jégkirálynő akinek igencsak udvarolni kell, ráadásul emiatt folyamatosan ment az agyamban a szöveg "újretervezés, újratervezés..." Végül úgy döntöttem, hogy hagyom, legyen belőle ami lenni akar: csináljunk egy izgalmas, formabontó gyűrűrt...

Szép persze, de biztos vagyok benne, hogy lesz még egy "találkozásunk", mert nekem nem kerek a történet...viszont tudósítani mindenképpen fogok róla :)

I decided to give a try with silver too...as a consequence I had the opportunity again to learn a bit of humbleness. It was totally different than copper! Silver is an ice queen who needs a lot of lovemaking, so I had to change the plan several times...at the end I realized that there is no point in fighting, let is be what it wants to be: an exciting, unique ring...

Yes, okay it is nice, but I know that we will have another "date" as our love story is still unfinished...of course you will be informed whether there will be a happy end :)




2014. november 23., vasárnap

Hengerléstől a kalapácsolásig // From milling to hammering

Nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel, ugye? :-) Pont azt nézegettem, hogy hiába a Facebook oldal, nem mindenki Zuckerberg hívő, és kicsit összeszedettebben is szeretnék tudósítani az oda feltett ékszerek születéséről, mert sok mindennel adós vagyok még: nem meséltem a hengerlésről, és még a kovácsolásról sem, pedig egyik témáről sem érdemes lemaradni! :-)
Soha nem gondoltam volna, hogy egy pihe-puha tollat bele lehet hengerelni a rézlemezbe, de tévedtem! Nézd csak:

Sorry for not letting you hear my voice for a while :-) I just checked my Facebook site and realized that I have some visitors who are not that big Zuckerberg funs that they would follow me on Facebook and also I haven't written a single post about the pics and jewelries I posted on my FB site yet. Neither mentioned milling nor hammering, however both of them are really interesting and worth to know more about. 
I never thought that it is so easy to press a soft feather into a copper plate, but it is! Look at this: 


Mondjuk szegény lemezt kicsit becsíptem, de nem baj, a lényeg így is látszik...A formát nem akartam túlvariálni, mert a minta szép magában is, így kör alakú lett a medál, és ovális a gyűrű.

Unfortunately I nipped the copper plate a bit, but the point is the print of the feather...so I've chosen a simple shape as the print itself is unique enough. This is how my round pendant and the oval ring was born. 



Ezek után márcsak egy kis reszelés, csiszolás és a medáltartó "fül" forrasztása következett.

So only a bit of rasping and the soldering the small hanger on the pendant and tadaaaam: ready


Közelről is gyönyörűséges, és tényleg megdöbbentő, hogy minden hajszálvékony pihe is látszik

I love the macro sight too and it is really so surprising that every single fluff if visible on the print 


Más-más anyagok hengerlésével más-más hatást lehet elérni. Pont ezért imádom kipróbálni ezeket a technikákat, egy nagy-nagy játszótér az egész galéria, a végeredmény pedig mindig meglepetés. Hengerelhetsz csipkét, drótót, spárgát, szúnyoghálót vagy éppen száraz falevelet, hogy én tettem a lenti gyűrű esetében...

The secret of milling is the variety of materials you try to press into the copper. This is why I love this method: no matter you've chosen a piece of lace, wire, net or a dry leaf, the result is always unpredictable. And this is what transforms the gallery into a big playground :) (dry leaf pressed into copper, see below) 



Miután befejeztem a hengerelt ékszereket, és learattam a babérokat a tollas szettel (azóta is imádja mindenki, én is) jött az aktuális feladat: kovácsolás…blöh
Jó-jó, persze, tudom a kovácsolt kapuk nagyon szépek meg minden, de akkor is…nem tudtam szabadulni a következő képtől, és attól, hogy én ezt nem akarom (most őszintén, ez nem valami vonzó)

After finishing my feather-set and stole the show (me and all of my friends still love it) got the next topic: hammering....bloah 
Okay, I know that the hammered iron can be really attractive, but I couldn't forget about the first pic coming to my mind for this word (and let's admit, this is not so engaging)




Nem vagyok egy lázongó típus (haha, aki plafonjavítást vállal, szóljon :-)), de megmondtam Szilvinek, hogy szívesen hengerelek inkább, de nekem nincs kedvem a kovácsolás legmélyebb bugyraiba alámerülni…aztán csak rábeszéltek! Hogy jól tették e, az a következő posztból kiderül...! ;)

I'm not a rebellion (haha) at all but that day I told Szilvi that I'm not really interested in hammering...but they finally persuaded me! Whether it was a good or bad decision...will turn out in the next post...! ;)