2016. január 17., vasárnap

Az alkotó szabadsága - van olyan? // The freedom of the designer - is there any?

Móni gyűrűje okán nagyon sokat foglalkoztatott egy kérdés: megrendelés esetén hol a határ a megrendelő elképzelései, és az alkotó szabadsága között? Van egyáltalán ilyen, vagy ezt mind esete / embere válogatja?

While I was designing Móni's ring I was thinking a lot about the question whether there is any limit of wish of the customer. Do I have to agree on all the ideas of the future jewelry owner? If not, what is the healthy balance between the customer's wish and my own creative freedom? (As I read through my lines again it sounds as if Móni was a dictator, but that's not the case :)) 

Hadd induljak nagyon messziről: nem vagyok kontrollmániás, nem is szeretem ha mindent az utolsó részletig meg kell mondanom. Számomra a feladat általában nem az, hogy szavakba öntsem a vágyaimat. Hanem hogy megtaláljam azokat az embereket akiknek a munkái láttán egyszerűen csak TUDOM, zsigerből, hogy bármit csinálnak, jó lesz. Ismerem már ezt az érzést, és sosem csalatkoztam benne.

To understand where I would like to draw that line, I recalled some of my best memories and tried to find the common feature of those people who were part of them. The conclusion is that no matter if it's about the spot of our wedding (Koczor Winery), the architect who designed our future house (Istvan Barsony) or many others in my life, the only common feature is that it was more difficult to find them, than  make them understand what we dreamt of. Because they knew from the very beginning even from few words what we want, and we were simply sure that this would work out perfectly.

Így szerveztük a felejthetetlen esküvőnket a Koczor Pincébe, így hagytam el Flóra Virágbolját referenciacsokor és minden ilyen baromság kérdezősködés nélkül, csak annyit mondva, hogy imádom a fréziát.
És így terveztettük a leendő otthonunkat Bársony Istvánnal aki miatt a mai napig nem győzök elég hálás lenni a sorsnak (most bevallhatom, hogy a terveit 3 napig nézegettem, hogy találjak valami hibát, mert az nem lehet, hogy első nekifutásra elénk teszi álmaink házát .... jó, medencénk az a következő 20 éves terv szerint nem lesz :)) és sorolhatnám még, a kivitelezővel kezdve, a Wonder Wedding-es fényképész barátaimon keresztül, a titkos banzájos csoportunkig (és remélem majd még bővül ez a sor sok kedves, segítőkész, a munkáját remekül végző, az életemen nyomot hagyó emberrel) :)



 



Szóval ott tartottam, hogy mi van akkor, amikor én vagyok a "másik oldalon".
Móni azzal keresett meg, hogy nagyon szeretne egy gyűrűt, amiben lapis lazuli van, méghozzá csiszolatlan változat. Átküldött egy képet egyik jelenlegi gyűrűjéről, és elmondta azt is, hogy nem szeretne nagyon nagy, széles gyűrűt, mert tömpének érzi az ujjait (biztos nem azok, de mindenki ezt mondja, én is a sajátjaimra :D) Ezen kívül szabad kezet kaptam, és ennek nagyon örültem, mert a megadott info pont elég volt iránymutatásnak de tág kereteket hagyott.
Több tervet készítettem, de éreztem, hogy egyik sem az igazi...egyik nap a kezemben forgattam a követ, nézegettem, nem nagyon gondoltam semmi konkrétra, csak azon méláztam, hogy milyen kár, hogy választanom kell melyik oldala legyen felül... hiszen olyan szép mindkettő! És rájöttem, hogyan kell kinézzen a gyűrű. Hiába küldött szegény Móni még képet, meg hogy oké hogy azt mondta, hogy szabad kéz, meg ilyenek, de ő nem akar karmos foglalatot (szerencse, én sem :D) meg, hogy ő látott olyat amilyet szeretne... tudtam, hogy ezt a verziót meg kell csinálnom, és azt is, hogy neki is tetszeni fog (legalábbis nagyon-nagyon reméltem)

And what's the case when I'm the one who has to find out somebody's dream? :) 
I had quite a lot of info from Móni which helped me a lot: she showed me some of her rings (they were quite petite so I was sure that this one wouldn't be a statement ring) she asked me not to design the ring too big as she is having short fingers (come on, everybody complains about the same :)) and the most important request was to have a raw lapis lazuli in there. Apart from these features I could create whatever I wanted, so I made plenty of plans, however I felt that none of them is the one where I have the "eureka" feeling. 
One day I was just watching the stone without any purpose and felt pity that I had to chose a front side, however both sides were fantastic. Suddenly the final idea came into my mind and I saw the final look of the ring. Once this version showed up in my head I didn't care about the new pics Móni sent me and about all her fears, because I knew that she would love it(at least I was extremely hoping that she would... :D) 

Úgyhogy rájöttem (ismét), hogy nem tudok csak és kizárólag megrendelésre dolgozni. Mármint úgy nem, hogy elém tesznek egy képet, és "ilyen legyen"... Úgy igen, hogy ilyen vagy olyan stílusú, kicsi, nagy, köves, brutál vagy éppen nagyon filigrán...és szerintem ez pont így van jól. Hiszen mindegyik ékszeremben benne vagyok én is, a gondolataim, a stílusom... és remélem emiatt is választotok engem :-)

Ui: Tehát a válasz a címbéli kérdésre: igen, van (és 42... :D)

Now I know that I'm not the type of person who will copy you a jewelry from a photo the exact same way as it is created by someone else. I can go by the needs of my customers, but on the other hand I strongly believe that my jewelries represent a part of me, my thoughts and my style, and I hope this is the reason why you are choosing me :)

Ps: so the response for the question in the title: yes, there is (and 42... :D)






2016. január 16., szombat

Helló kőkorszak! // Back to the stone age I.

De én követ is akarok foglalniiii! - fogalmazódott meg bennem a gondolat amikor vége lett az előző kurzusnak, és ezzel kilöKŐdtem a Paradicsomból...úgyhogy most, hogy újra tanulhatok, gondoltam ne lacafacázzunk itt hengerléssel meg ilyenekkel, csapjunk egyből a lovak közé: foglaljunk követ!
Szerencsére még megvolt az az ovális malachitom amit tavaly vettem miután halálra égettem magam az ásványboltban, hogy még azt sem tudom a kabosont eszik-e vagy isszák. (Linkeltem az angol wikipedia szócikket, ha valamilyen oknál fogva te sem tudod :))

A szakmai részekkel nem untatnék senkit, ami a lényeg:
Megfogadtam az idei kurzus elején, hogy nem sietek, türelmes leszek és precíz. Nem spórolom el azt a plusz két reszelőhúzást, mondván "úgysem látszik majd a forrasztásnál" (nem hát, de én tudom, hogy ott van), nem elégszem meg a kb derékszögekkel, és legfőképpen magas ívben lesz.rom a lustaság kisördögét aki ilyeneket súgdos a fülembe!
Így sikerült az ovális alapot háromszor újraforrasztanom, mert mindig túlnyújtottam, és végül csak formára hajlítottam, hogy beleessen a kő (és ne a "finom" ráhatásomra paszírozódjon bele :))

"But I want to learn about stone setting too" was my last thought when we finished the workshop last year. So now that I started the Magic Mondays again I decided to begin right in the middle: I will learn everything about stone setting. 
The reason why I had the wind up is that I knew: this is the time to learn working really precisely. No hurry, no "almost perfect" solutions, just the utter concentration and perfection. Of course it's needless to say that this is the Field of Unknown for me and sometimes I feel as if I was Alice in Wonderland :) 
But my commitment is unshakeable, proven by below pics :)


Most mi van, simán belefér szinte már belesiklik, nem?! 
Oh come on, it fits perfectly...almost...(no!) And yes, I started it again for the third time also, until it was perfect


Kapott feneket is, és elkezdtem szépen lereszelni...a vonalig
Then I started to rasp the base up to the sign (yes, there, half way to the top)


Szerencsére a padtársam se most kezte a "hogyan ne csesszünk el időt olyanra amire nem muszáj" szakot, úgyhogy finoman megkérdezte hogy tényleg jövő hétig itt akarok ülni reszelővel a kezemben vagy inkább lefűrészelem a felesleget (köszi Dóra :))
It's a fortune that after half an hour rasping my classmate pitied me and advised a quicker solution (revolutionary idea: sawing!!! tadaaam :))



Az a helyzet, hogy kinéztem egy gyönyőrű gyűrűformát, és abba szántam a malachitot, így ellenálltam a kísértésnek, hogy felforrasszam az első adandő gyűrűsínre és a könnyebb végét fogjam meg a dolgoknak (ugye megmondtam, hogy türelmes és eltökélt leszek?!). A gyűrű alapját viaszből készítettem el, mivel így sok-sok anyagveszteség nélkül ki lehet alakítani viszonlag bonyolult formákat. Ez a technika is megérne egy posztot, de most inkább mutatom és mondom röviden: fogod a keményviaszt, kifaragod a kívánt formát és aztán beadod az öntőhöz. Ennyi. :D
(Kapcsolódó bejegyzés ITT)
Tudom, ezekből egyelőre nem sok látszik, de irtó szuper lesz!!! Igen, a referencia képet direkt nem mutatom meg... :D

The easiest way would have been to put the malachite on a simple ring and that's all. But as I already mentioned I decided to be very strict on my original plans even if they take more time. So I spent almost a whole day to create the body of the ring out of wax (why wax? Because it's easier to carve quite complex forms and then simply cast it). I know it is not that attractive now, but believe me, the final jewel will be really really cool! :) Of course I don't show the reference pic this time :D 
(Anyway, some reading about my previous cast-project here)




Mivel az öntvény egy hét múlva kapom vissza, vesztegetni való időm viszont nem volt, így elkezdtem egy tokos foglalatot amibe egy gyönyörűséges aquamarint választottam (most már azért kicsit töbet tudok a kőcsiszolási típusokról, úgyhogy szóbaállt velem a rettegett néni)

A kövem 4,5mm-es, a foglalatot pedig olyan 3,5mm átmérővel kell elkészíteni mert a formára való felütéskor nyúlik az anyag...namármost...el tudsz te engem képzelni 3,5mm-es mütyörökkel dolgzni??? Azt hittem a hajam kihullik...kezdjük ott, hogy karikát kell hajlítani (vagy legalábbis vm olyasmit mint a lenti képen, hogy lehessen forrasztani). Aztán nem árt nem elcseszni a forrasztás utolsó másodpercében az előző 2 órás munkádat (de megtettem). Úgyhogy lassan csak elértem azt a szintet, hogy a legnagyobb lelki nyugalommal kezdtem újra az egészet (oké, egy pár ------ gondolatom volt azért, na)

As I have to wait for the casting and still I'm not a time-millionair, last week I started by far my most time-(and nerves-)consuming project: an engagement ring with an aquamarine stone

Nothing special, just try to form a circle (it's diameter is 3,5mm), solder it precisely, try to rasp it without sacrificing your manicure (you won't succeed that's for sure :D), and all in all: just deal with this miniature part :) okay, this is why I'm here, this is what I promised to myself: being very patient and precise but I have to admit at a point I felt that this is more than enough...(f.ck you aquamarine, f.ck you beautiful small gems, next time I will work with a rock :D)    


De végül kipróbálhattam a felütővasat (mit kipróbálhattam, én avattam fel, mert még senki nem használta a műhelyben!) és amikor nagyjából méretre reszeltem a foglalatot és belehelyeztem a követ, már tudtam, hogy ez valami nagyon-nagyon szép lesz, ami miatt bőven megéri "mütyürözni"

But finally I could try the punching block and at the time I rasped the setting to its final form and put the stone in there I suddenly realized that it's worth it! I can't wait to see the real beauty of this ring!



Ezen a héten a gyűrűsínnel foglalkoztam: négyzet keresztmetszetű gyűrűsínt hengereltem, forrasztottam, kovácsoltam kicsit rajta, jövő héten pedig összeállítom a végleges formát, és mehet a kőfoglalóhoz...a malachit pedig várakozni fog egy kicsit...

De mindezeket már a következő bejegyzésben mutatom! :)
(A képeket nézegetve eléggé röhögök, hogy a körömlakkom színéről meg lehet mondani mit mikor csináltam :D)

But that part will be uncovered in the next post :) 
(haha, I just realized while checking the pics that the color of my nail polish shows the occasions I worked :))