Az alkotó szabadsága - van olyan? // The freedom of the designer - is there any?

Móni gyűrűje okán nagyon sokat foglalkoztatott egy kérdés: megrendelés esetén hol a határ a megrendelő elképzelései, és az alkotó szabadsága között? Van egyáltalán ilyen, vagy ezt mind esete / embere válogatja?

While I was designing Móni's ring I was thinking a lot about the question whether there is any limit of wish of the customer. Do I have to agree on all the ideas of the future jewelry owner? If not, what is the healthy balance between the customer's wish and my own creative freedom? (As I read through my lines again it sounds as if Móni was a dictator, but that's not the case :)) 

Hadd induljak nagyon messziről: nem vagyok kontrollmániás, nem is szeretem ha mindent az utolsó részletig meg kell mondanom. Számomra a feladat általában nem az, hogy szavakba öntsem a vágyaimat. Hanem hogy megtaláljam azokat az embereket akiknek a munkái láttán egyszerűen csak TUDOM, zsigerből, hogy bármit csinálnak, jó lesz. Ismerem már ezt az érzést, és sosem csalatkoztam benne.

To understand where I would like to draw that line, I recalled some of my best memories and tried to find the common feature of those people who were part of them. The conclusion is that no matter if it's about the spot of our wedding (Koczor Winery), the architect who designed our future house (Istvan Barsony) or many others in my life, the only common feature is that it was more difficult to find them, than  make them understand what we dreamt of. Because they knew from the very beginning even from few words what we want, and we were simply sure that this would work out perfectly.

Így szerveztük a felejthetetlen esküvőnket a Koczor Pincébe, így hagytam el Flóra Virágbolját referenciacsokor és minden ilyen baromság kérdezősködés nélkül, csak annyit mondva, hogy imádom a fréziát.
És így terveztettük a leendő otthonunkat Bársony Istvánnal aki miatt a mai napig nem győzök elég hálás lenni a sorsnak (most bevallhatom, hogy a terveit 3 napig nézegettem, hogy találjak valami hibát, mert az nem lehet, hogy első nekifutásra elénk teszi álmaink házát .... jó, medencénk az a következő 20 éves terv szerint nem lesz :)) és sorolhatnám még, a kivitelezővel kezdve, a Wonder Wedding-es fényképész barátaimon keresztül, a titkos banzájos csoportunkig (és remélem majd még bővül ez a sor sok kedves, segítőkész, a munkáját remekül végző, az életemen nyomot hagyó emberrel) :)

 

Szóval ott tartottam, hogy mi van akkor, amikor én vagyok a "másik oldalon".
Móni azzal keresett meg, hogy nagyon szeretne egy gyűrűt, amiben lapis lazuli van, méghozzá csiszolatlan változat. Átküldött egy képet egyik jelenlegi gyűrűjéről, és elmondta azt is, hogy nem szeretne nagyon nagy, széles gyűrűt, mert tömpének érzi az ujjait (biztos nem azok, de mindenki ezt mondja, én is a sajátjaimra :D) Ezen kívül szabad kezet kaptam, és ennek nagyon örültem, mert a megadott info pont elég volt iránymutatásnak de tág kereteket hagyott.
Több tervet készítettem, de éreztem, hogy egyik sem az igazi...egyik nap a kezemben forgattam a követ, nézegettem, nem nagyon gondoltam semmi konkrétra, csak azon méláztam, hogy milyen kár, hogy választanom kell melyik oldala legyen felül... hiszen olyan szép mindkettő! És rájöttem, hogyan kell kinézzen a gyűrű. Hiába küldött szegény Móni még képet, meg hogy oké hogy azt mondta, hogy szabad kéz, meg ilyenek, de ő nem akar karmos foglalatot (szerencse, én sem :D) meg, hogy ő látott olyat amilyet szeretne... tudtam, hogy ezt a verziót meg kell csinálnom, és azt is, hogy neki is tetszeni fog (legalábbis nagyon-nagyon reméltem)

And what's the case when I'm the one who has to find out somebody's dream? :) 
I had quite a lot of info from Móni which helped me a lot: she showed me some of her rings (they were quite petite so I was sure that this one wouldn't be a statement ring) she asked me not to design the ring too big as she is having short fingers (come on, everybody complains about the same :)) and the most important request was to have a raw lapis lazuli in there. Apart from these features I could create whatever I wanted, so I made plenty of plans, however I felt that none of them is the one where I have the "eureka" feeling. 
One day I was just watching the stone without any purpose and felt pity that I had to chose a front side, however both sides were fantastic. Suddenly the final idea came into my mind and I saw the final look of the ring. Once this version showed up in my head I didn't care about the new pics Móni sent me and about all her fears, because I knew that she would love it(at least I was extremely hoping that she would... :D) 

Úgyhogy rájöttem (ismét), hogy nem tudok csak és kizárólag megrendelésre dolgozni. Mármint úgy nem, hogy elém tesznek egy képet, és "ilyen legyen"... Úgy igen, hogy ilyen vagy olyan stílusú, kicsi, nagy, köves, brutál vagy éppen nagyon filigrán...és szerintem ez pont így van jól. Hiszen mindegyik ékszeremben benne vagyok én is, a gondolataim, a stílusom... és remélem emiatt is választotok engem :-)

Ui: Tehát a válasz a címbéli kérdésre: igen, van (és 42... :D)

Now I know that I'm not the type of person who will copy you a jewelry from a photo the exact same way as it is created by someone else. I can go by the needs of my customers, but on the other hand I strongly believe that my jewelries represent a part of me, my thoughts and my style, and I hope this is the reason why you are choosing me :)

Ps: so the response for the question in the title: yes, there is (and 42... :D)