2014. december 24., szerda

A legszuperebb karácsonyi ajándék // Best Xmas present ever

Pár nappal karácsony előtt felhívott az egyik nagyon kedves gyerekkori barátom, hogy "...hááát, a barátnője biztosan nagyon örülne egy egyedi ékszernek...."
Hősiesen bevallom - nincs mit titkolnom - már megjelent előttem a kép, hogy nagyüzemben gyártok ékszert az utolsó pillanatban. De szerencsére Roland folytatta is a mondókáját: ő igazából arra gondolt, hogy a segítségemmel ő szeretné elkészíteni Boginak a kis karácsonyi ajándékát, egy - DASH - ékszert :) 

One of my really good friends just called me some days before Christmas that he had a brilliant idea: to give a handmade jewelry to his girlfriend as a gift...I have to admit that the first thing came to my mind was a picture showing me desperately producing jewelries under the Xmas tree. But fortunately Roland continued: he wanted to create the jewelry himself with my assistance :) 

Most minden lány, asszony, kiscsaj tegye a szívére a kezét, és válaszoljon: nem ez a legromantikusabb és legcukibb DIY ajándék egy férfitől? Én totál odáig voltam az ötletért, úgyhogy természetesen azonnal igen-t mondtam! Lenyomatos gyűrűt készítettünk, de beszéljenek helyettem a képek....

And now girls, mothers, daughters swear: isn't this the most romantic and sweetest DIY gift you ever heard about? I immediately fell in love with the idea so said "yes" very quickly! We created a ring with some pattern in it, but let the pics speak for themselves...

..."már hogy ne tudnék tökéletesen fűrészelni?! Hiszen apukád volt a technika tanárom!" :)
..."of course my sewing technique is perfect, your father was my DYI-teacher!" :)


Persze a hülyeség az megy...
Have fun, anytime, anywhere...


Büszke vagyok az ifjú Padavan-ra...
I'm really proud of the little Padavan... 


Viszont a méretezést és az elhelyezést komolyan kell venni!
Positioning of a ring is a serious thing!


Az oldalak megreszelése...
After rasping the sides...


...és a meózás után...
...and having the quality control in place...


...kitalálta Rolcsi, hogy legyen minta is a gyűrűn. Az első ötlet egy B betű volt, ami egy szívet formált volna, de aztán jött az isteni szikra: szívdobbanás! (Ilyet még az Igazából szerelem forgatókönyvírói se csűrnének oda csattanónak :))
...Rolcsi decided to cut a B into the metal. But after this very first idea he found the best one: a heartbeat! (Even the scenarist of Actually love could learn from him :))


Vannak még a felszerelés terén hiányosságaim, na :)
I still have a lot to improve when it comes to my tools :)


Azért néha eluralkodott rajtam a "jesszus, ebből mi lesz!?" hangulat :D
Sometimes I felt the "OMG, what's going on here!?" feeling :D


De Rolcsi tényleg minden részletre figyelt
But Rolcsi was really precise


És végül elkészült a remekmű (a középső ujj margójára: a fiúk márcsak ilyenek, kell egy kis macho feeling...)
And finally the big artwork had been finished (as a side note to the middle finger: this is how it goes, boys need some machoism...) 


Ez az este nagyon sokat adott nekem: jó volt látni, hogy egy pasi mire képes a szeretett nő kedvéért, örültem, hogy két olyan ember a főszereplője ennek a történetnek, akik szívemnek nagyon kedvesek, és azt is megtapasztalhattam, hogy csodás eredmény érhető el megfelelő pedagógiai módszerekkel...        :DDDD

This evening really gave me a lot: it was heartwarming to see what a man can do for his beloved one. I loved that this story is about two people who are really close to my heart. And last but not least it had been proved that good pedagogic methods (see the below illustration) deliver strong result... :DDDD




2014. december 18., csütörtök

Az első önálló Magic Monday // My first Magic Monday on my own

Úgy látszik ez a Magic Monday név ragadt a kis foglalkozásaimra (Anyukám nagyon aranyos volt, egyik galériás este után felhívtam és megkérdezte "most lett vége a szakkörnek"? Jót kacarásztunk :-)), és ezen a héten volt az első alkalom, hogy itthon tevékenykedtem. Volt is hozzá kedvem, és jött is ötlet, hogy domborítsak, ugyanis az igazat megvallva, amióta megjött a domborító szettem, még nem tudtam úgy Isten igazából kipróbálni.  

From now on "Magic Monday" title is officially used for my Monday evenings, however this week was the first time when I practiced at home. I definitely wanted to use my dumping set as I hadn't had the time for getting to know it better since it arrived.


Most sorolhatnám, hogy kivágtam egy kör alakú alapot, fűrészeltem bele kis csírákat (nekem ez jut róluk eszembe), aztàn domborítottam, stb, stb...ezt mind látjátok a képeken. Ráadásul nem tudom, hogyan jött a minta, egyszer csak eszembejutott...ami fura, hogy nekem olyan tavaszi érzetem van tőle, mert tényleg kis csírák ugranak be róla (pedig várom a karácsonyt is, esküszöm :-))

To be honest I don't have a clue from where this pattern came to my mind, but I really have a "spring-like" feeling about it. It looks like germs, doesn't it? (okay, okay, I know that spring is still far away and I swear I'm really glad having Xmas around the corner) 



Mivel a forrasztást nem lehet eleget gyakorolni, így úgy döntöttem, hogy kap egy alapot a kis domború remekmű, aztán gyűrű lesz belőle. Ennél a forrasztásnál egy kicsit izgultam, mert ilyet még nem csináltam, de szépen sikerült, (ahhoz képest, hogy az első :-))

I decided to practice soldering so I cut a base for the dumped top...I was a bit excited as this kind of soldering was new for me, but it was easy...

 


A gyűrűkarika forrasztása már nem volt újdonság, és már csak össze kellett forrasztanom a két részt, és kész is. Ezt a galériában úgy szoktuk csinálni, hogy az alap van a munkapadon és egy szorítófogó segítségével ráhelyezzük a karikát, majd forrasztjuk. Igen ám, de most kellett szembesülnöm azzal, hogy szorítófogóm nincs (nemhogy haramadik kezem - ez egy spec szerszám) úgyhogy nincs más hátra mint előre, mert én ugyan itt abba nem hagyom! Megoldás? Mi sem egyszerűbb: megtanulok bal kézzel forrasztani. Itt. Most. Rögtön. Tehát jobb kézben csipesz amivel odatartom precízen a karikát az alaphoz, bal kézben pedig a forrasztópisztoly....igen, ez élőben ugyanolyan rosszul néz ki, mint amilyennek hangzik :D de sikerült! (Naná! ;-))

Forming of the ring shape itself wasn't a big deal so I just had to solder the two parts together and that's all...this "solder the two parts together"-thing is a 2-minute work at the gallery thanks to the help of a so called "third hand" (this is a special tool) BUT I don't have this tool at home. But come on, who cares? I will not finish here...me? Never ever! Any solution? Of course: I will learn how to solder by using my left hand (easy peasy, no matter I'm right-handed). So I held the ring with tweezers in my right hand and tried to point the flame of the soldering-iron to the right part of the ring with my left hand...yes, it looks as horrible in reality as it sounds :D But I succeeded! (of course! ;-)) 






2014. december 6., szombat

Gyorsan látványosat // Something shiny very quickly

Tudom, az öntvényekről nem éppen a csillogó ékszerek jutnak az eszedbe, pedig ez az a technika amivel viszonylag gyorsan egyedi formákat hozhatunk létre. Persze a nagy munka hevében elfelejtettem fényképezni, úgyhogy márcsak azt az állapotot tudom megmutatni ahogy visszakaptam a kis bogyóimat meg a "csavaranyát" az öntőtől :-) 

I tell you the word "casting" and I'm sure it is not a shiny jewelry what comes to your mind, however this is the technique which results really unique shape with a few minute work. Unfortunately I forgot taking photos during the preparation of the exemplar, so I can show you only the raw form of my small "balls" and the "screw-nut"

Az öntőcsatorna nyomát látod lent az egyik bogyón, ezt lefűrészeltem, majd a bogyókat és a gyűrűt is lecsiszoltam, ezzel előtűnt az ezüst és a bronz gyönyörű szine.

Of course I had to polish them which showed the real beauty of silver and bronze

Az első terv az volt, hogy a gyűrű összes kis lapját fényesre polirozom, de ha egy ideje olvastok, akkor tudhatjátok, hogy általában nem az első koncepció nyer, útközben változnak a dolgok. Most is igy esett: ha már a reszelőnyomok ilyen frankón látszanak az öntvényen, vétek lenne nem kihasználni ezt a kétféle, nagyon eltérő felületet. Kicsit industrial jellegű, de a felpolirozott lapok fénye oldja ezt a durvaságot, pont ahogyan képzeltem. Jelentkezzen akinek volt már ilyen szuper csavaranyája :D

First I decided to polish all the sides of the ring, but - as you know already - plans have to be flexible enough...I realized it would be a shame to kill the sign of the rasp which gives an industrial look of the jewelry, I just polished some sides so that they can be really shiny and answer to the harsh "neighborhood". Have you ever had such a cool "screw-nut"? :D




A két bogyót eredetileg fülbevalónak szántam, de bronzba öntve a súlyuk miatt maximum fülcimpa tágitásra lettek volna alkalmasak, s bár nagy hagyománya van ennek mostanában én egyelőre a konzervativabb vonalon maradnék ha lehet...igy - mivel még mindig gyűrű-imádatom van, és igy tudom gyakorolni a forrasztást is - egy-egy gyűrűt ékesitenek....

As soon as I held the two balls in my hands I changed my original plan (okay guys, usually I'm slightly more determined as it seems from my posts :D) which was a pair of earrings. As I'm still in love with any kind of rings - and creating rings gives me plenty of opportunity to practice soldering - I decided to create the following beauties... 





De lesz mit mutatnom következő alkalommal, is...mivel ő még közel nincs kész...

But I will have something to show next time too, as "she" is still not ready at all....




2014. november 27., csütörtök

Kipp-kopp, csitt-csatt

Ott hagytam abba, hogy megjött a témavezető e-mail Szilvitől: kovácsolni fogunk. Engem pedig kirázott a hideg. Persze a múltkor a hosszú sörényű izzadt pasikra fogtam, de be kell vallanom, a lelkem mélyén pontosan tudtam mitől vagyok betojva: precíznek kell lenni. Nem ám csak úgy összevissza csapkodok, meg gyurmázok, meg hengerelgetek, hanem határozottan és pontosan ütögetem a fémet. De aztán beadtam a derekam. Köszönhetően egy különösen stresszes hétfőnek semmi másra nem vágytam mint jól megcsapkodni valamit (igen, még mindig a kovácsolásról beszélünk :-))

Last time I finished the post at the part where I got the mail from Szilvi about our recent topic: hammering...I was scared to death. Yes, I blamed it on the hairy big guys, but the truth was that I was terrified just because I knew: I had to be precise. Not only trashing around, playing with clay or creating nice prints, no, I have to apply precise slaps on the metal. But thanks to a really stressful workday I was eager to punch hard (in the face...khrm okay, yes, we are still talking about hammering :))  

A nagy csapkodásnak ilyen frankó vége lett...

This is the result of the big flourishing...


Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert már az elején elkövettem egy hibát: nem mertem az ezüst mellett dönteni. Pedig végülis kiderült, hogy a kovácsolás nem egy ördöngősség: lágyítasz, ütögetsz, lágyítasz, mostmár bátrabban csapkodsz, aztán megint lágyítasz és precízen kalapálsz. Jó, persze, ez így vicces, de szért igényel némi odafigyelést.

A formával kapcsolatban nagyon határozott elképzeléseim voltak: tudtam, hogy szeretnék egy kis játékot vinni a gyűrűbe a két nagyon ellentétes véggel: hasáb és lapos félkör. Amire viszont a legbüszkébb vagyok, az az átfordulás. Itt mutatkozik meg a kovácsolás hatalmas előnye: 2-3 jól irányzott ütéssel olyan formát hozhatsz létre, amit reszelővel mondjuk fél óra alatt.

I started the whole journey with a big mistake: I was not brave enough to choose silver, however it turned out that hammering is really not a big deal: heating, trashing, heating again, I-know-how-to-do-trashing, heating and trashing again. Okay, that sounds funny but of course you need to concentrate.

As for the shape I had quite clear idea about a really playful contrast of column shaped ending and a flat semicircle. But what I'm the most proud of is the style of the ring, turning into itself. This is where the advantage of hammering is clearly visible: you just need 2-3 precise kick and you have the shape what you could reach only by half an hour rasping. 

Szóval imádom ezt a gyűrűt, nagyon a szívemhez nőtt, a kezem között alakult ilyen csodálatossá valami olyan kihívás közben amitől nagyon tartottam. Ez pedig sokat jelent :-)

I simply love this ring, as it was me who turned this small piece of material into this beauty by taking up a challenge I was afraid of. And this means me a lot :)



A következő alkalommal már bátrabban álltam neki a feladatnak és megpróbálkoztam az ezüsttel....és ismét tanultam egy kis alázatot. Nagyon nem úgy működik mint a réz! Az ezüst kemény jégkirálynő akinek igencsak udvarolni kell, ráadásul emiatt folyamatosan ment az agyamban a szöveg "újretervezés, újratervezés..." Végül úgy döntöttem, hogy hagyom, legyen belőle ami lenni akar: csináljunk egy izgalmas, formabontó gyűrűrt...

Szép persze, de biztos vagyok benne, hogy lesz még egy "találkozásunk", mert nekem nem kerek a történet...viszont tudósítani mindenképpen fogok róla :)

I decided to give a try with silver too...as a consequence I had the opportunity again to learn a bit of humbleness. It was totally different than copper! Silver is an ice queen who needs a lot of lovemaking, so I had to change the plan several times...at the end I realized that there is no point in fighting, let is be what it wants to be: an exciting, unique ring...

Yes, okay it is nice, but I know that we will have another "date" as our love story is still unfinished...of course you will be informed whether there will be a happy end :)




2014. november 23., vasárnap

Hengerléstől a kalapácsolásig // From milling to hammering

Nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel, ugye? :-) Pont azt nézegettem, hogy hiába a Facebook oldal, nem mindenki Zuckerberg hívő, és kicsit összeszedettebben is szeretnék tudósítani az oda feltett ékszerek születéséről, mert sok mindennel adós vagyok még: nem meséltem a hengerlésről, és még a kovácsolásról sem, pedig egyik témáről sem érdemes lemaradni! :-)
Soha nem gondoltam volna, hogy egy pihe-puha tollat bele lehet hengerelni a rézlemezbe, de tévedtem! Nézd csak:

Sorry for not letting you hear my voice for a while :-) I just checked my Facebook site and realized that I have some visitors who are not that big Zuckerberg funs that they would follow me on Facebook and also I haven't written a single post about the pics and jewelries I posted on my FB site yet. Neither mentioned milling nor hammering, however both of them are really interesting and worth to know more about. 
I never thought that it is so easy to press a soft feather into a copper plate, but it is! Look at this: 


Mondjuk szegény lemezt kicsit becsíptem, de nem baj, a lényeg így is látszik...A formát nem akartam túlvariálni, mert a minta szép magában is, így kör alakú lett a medál, és ovális a gyűrű.

Unfortunately I nipped the copper plate a bit, but the point is the print of the feather...so I've chosen a simple shape as the print itself is unique enough. This is how my round pendant and the oval ring was born. 



Ezek után márcsak egy kis reszelés, csiszolás és a medáltartó "fül" forrasztása következett.

So only a bit of rasping and the soldering the small hanger on the pendant and tadaaaam: ready


Közelről is gyönyörűséges, és tényleg megdöbbentő, hogy minden hajszálvékony pihe is látszik

I love the macro sight too and it is really so surprising that every single fluff if visible on the print 


Más-más anyagok hengerlésével más-más hatást lehet elérni. Pont ezért imádom kipróbálni ezeket a technikákat, egy nagy-nagy játszótér az egész galéria, a végeredmény pedig mindig meglepetés. Hengerelhetsz csipkét, drótót, spárgát, szúnyoghálót vagy éppen száraz falevelet, hogy én tettem a lenti gyűrű esetében...

The secret of milling is the variety of materials you try to press into the copper. This is why I love this method: no matter you've chosen a piece of lace, wire, net or a dry leaf, the result is always unpredictable. And this is what transforms the gallery into a big playground :) (dry leaf pressed into copper, see below) 



Miután befejeztem a hengerelt ékszereket, és learattam a babérokat a tollas szettel (azóta is imádja mindenki, én is) jött az aktuális feladat: kovácsolás…blöh
Jó-jó, persze, tudom a kovácsolt kapuk nagyon szépek meg minden, de akkor is…nem tudtam szabadulni a következő képtől, és attól, hogy én ezt nem akarom (most őszintén, ez nem valami vonzó)

After finishing my feather-set and stole the show (me and all of my friends still love it) got the next topic: hammering....bloah 
Okay, I know that the hammered iron can be really attractive, but I couldn't forget about the first pic coming to my mind for this word (and let's admit, this is not so engaging)




Nem vagyok egy lázongó típus (haha, aki plafonjavítást vállal, szóljon :-)), de megmondtam Szilvinek, hogy szívesen hengerelek inkább, de nekem nincs kedvem a kovácsolás legmélyebb bugyraiba alámerülni…aztán csak rábeszéltek! Hogy jól tették e, az a következő posztból kiderül...! ;)

I'm not a rebellion (haha) at all but that day I told Szilvi that I'm not really interested in hammering...but they finally persuaded me! Whether it was a good or bad decision...will turn out in the next post...! ;)





2014. október 26., vasárnap

A GÖMB kollekció Nr.2 // THE ORB collection Nr.r

Ahogy az előző bejegyzés végén említettem (olyan mintha egy szappanopera forgatókönyvét írnám :D) újabb darabok is születtek a gömb ékszerekből. Az ötlet pedig akkor jött, amikor a kis próbadarabot patináztam, és az asztalon hevertek a gömbök is. Viszont a házasságuk szorul némi magyarázatra: tudod, hétfőnként járok az ötvös workshopra, és nagyon sok új technikát tanulok, nem kellene agyaggal, gyurmával, és hasonló lenézett anyagokkal vesződnöm. De én nagyon szeretném megtartani őket az ékszereimben, mert izgalmasak, újak, lendületesek.

Úgyhogy miközben a kis fület forrasztottam a medálra, arra gondoltam, mi lenne ha megcsinálnám amire tényleg vágyom: ötvözni az eddig használt anyagokat (gömb) és az újonnan tanultakat (medál). Sokat nem kellett gondolkoznom, mert a válasz természetesen: igen, csináljuk!
Mit szólsz, jól döntöttem?

As I mentioned at the end of my previous post (OMG I feel like writing a telenovela :D) some more versions of the "egg" jewelries were born as a result of a coincidence. I was thinking on a fully other concept when I saw the "light" in the mess (yes, real mess, my  table was everything but not organized): the orbs were rolling beneath the test-pieces of the patina covered metal. So I decided to assist in a beautiful marriage...Why I was so brave to mix copper with clay? You know I'm having the jewelry-making sessions Mondays, and no matter we learn how to handle different metals I still love to work with my ordinary materials like clay, paper, etc. So I would like to mix the techniques and materials as I do believe that this is how exciting, new-wave things are born. 

I didn't have to convince myself: of course I gave a try! :) 
Do you think I was right? 


Itt a rézlap szálcsiszolt és felületkezelt, de semmi "extrát" nem kapott, mert így szép ahogy van.

I didn't want to overcomplicate this piece, nice as it is, without any "extras"



 

Aztán a következő gömb kapott egy patinázott lapot, illetve kristályokat. Csodaszépen működnek együtt!

The next "egg" got a piece of metal with patina as a friend and also some crystals on the inner surface. They're cooperating beautifully !


A harmadik gömböc is patinázott rudat kapott, minden fakszni nélkül. Se kő, se festés, csak a réz és az agyag.

The third orb got also a metal piece with patina. No crystals, so paint, just copper and clay. 




És eljött a pillanat ahol nehézségekbe ütközöm: sokat beszélgettem különböző emberekkel arról, hogy mennyire kell, hogy egy kisplasztikának, festménynek, ékszernek története legyen? Ha van is, azt mennyire árulja el az alkotó? Vagy ha nincs, akkor nem lehet egyszerűen "csak" szép / elgondolkodtató / megosztó? Amikor a fenti ékszereket csináltam, csak azt éreztem, hogy igen, van oka a formának, van oka az anyaghasználatnak és az elhelyezésnek. De még nem tudom megfogalmazni, leírni meg aztán végképp nem...Úgyhogy maradjon ez egy nyitott kérdés a pszichológus olvasóimnak! :-)

Aaaand, yes, we arrived to the moment where I have something to consider: I was really thinking a lot about the question whether the  jewelries always need to have some message, meaning, story behind. If there is any should it be clearly communicated (I mean said straightforwardly) by its creator? Could they be simply "nice"?  When these jewelries were in my hands I just felt that there is an exact reason for the shape, for the material they are made of, and also the position of the different parts. But I think it is not time  for saying them aloud...neither time for writing them down...So this will remain an open question to my "psychologist" readers! :)

A GÖMB kollekció Nr.1 // THE SPHERE collection Nr.1

Nagyon csábító volt, hogy "tojás" ékszereknek nevezzem ezt a pár darabot - ahogy az egyik barátom volt kedves elkeresztelni őket - de ellenálltam, elvégre ez komoly dolog :)

I almost convinced myself to name the collection after my friend's first thought: eggs. But come on, giving name to a jewelry collection is a serious thing :)

Nem tudom ki hogy van vele, de én szeretem a gömböt. A gömb jó, a gömb kerek, szépen belesimul a kézbe...szóval égtem a vágytól, hogy kipróbálhassam ezt a formát. (Remélem pszichológusok nincsenek az olvasóim között, és kezdik el elemezni a viszonyulásomat a különböző formákhoz...:D) Viszont nem kis fejtörést okozott, hogy hogyan fogom tudni őket előállítani. Az anyag már megvolt, mindenképpen a levegőn száradó gyurmát szerettem volna használni ami száradás után keménnyé válik, de nem tudtam mire formázzam rá. Éjszakákon keresztül töprengtem, és a mini lufi tűnt a nyerő segédeszköznek (kékharisnyák ne olvassák a következő sort: igen, az óvszer is eszembe jutott. Sőt, ki is próbáltam. Elszánt vagyok, na!), úgyhogy másnap berongyoltam egy DM-be, hátha találok megfelelő méretű lufit. Természetesen nem találtam. Már kezdtem nagyon csalódott lenni amikor megakadt a szemem egy 100as csomag konyhai gumikesztyűn (tudod, az a fehér, vékony, amiben az amerikai filmekben meg a főzős műsorokban a csirkét darabolják...most komolyan, van olyan aki a saját háztartásában ilyet vesz a kezére, hogy felvágjon egy pörköltnek valót??? na mindegy...) ....AHA, gondoltam, te jó leszel. És már vittem is haza, nyisszantottam le az ujjait, felfújtam, bevontam a masszával és ilyen frankó kis gömböket kaptam eredményül:

You agree or not, sphere is a lovely shape...so I was dying to work with this form. (Hope I do not have any psychologists among my followers, who will analyze my addiction to different shapes...:D) Okay, but how will I create them? I decided to use clay, but I didn't know what should be the base on which I can shape it. I have this question on my mind for long-long nights, and the most obvious solution was the mini balloon (sorry for my prude readers, but I have to admit I also tried to use condom for this purpose...see, I'm very determined! :)) Of course magically all the mini balloons vanished from the household stores, but suddenly had an idea: I bought a package of very thin rubber gloves, cut their fingers, blowed them up and that's all: had the best tool :) And the result: 


Ezeket már csak csiszolni kellett, majd elképzelni, hogy mi legyen belőlük...mutatom milyeneket képzelődöm :-) Ő volt az első darab, a Kolumbia - Görögország VB meccs alatt készült el (nem volt egy izgalmas mérkőzés...) Nagyon szeretem, már volt rajtam párszor, és a mozgó alkotórészek miatt a  ismerettségi körömben lévő összes gyerkőc odáig volt érte.

I just had to polish them and add a little extra...well, this is the first piece of the ORB collection, born during the Columbia-Greece World Cup match (was't that exciting one, was it?). This is the absolute favorite of all the kids in the neighborhood, due to the small sliding parts. 




Aztán arra gondoltam, hogy készítek egy elegánsabb verziót is, Swarovski kristályokkal kiegészítve, így született ez a nyaklánc. Gyönyőrű, ahogy a kristályok fénye játszik a gömbök belső felületén. Nem szeretem a kihívó dolgokat, és itt sem a "full total" megmutatása volt a lényeg. Mert amit csak sejtünk az sokkal izgalmasabb, nem igaz? :)

I also decided to create an elegant version with Swarovski crystals inside. I love to watch the dance of the crystal-reflections in the inner side of the balls. I never liked to show the full picture, as I do believe that the hidden beauty is always more exciting, isn't it? :)




Ééés kaptam egy kis hírverést is, a Nem Mind Lom blog jóvoltából, nézd csak: http://nemmindlom.blogspot.hu/2014/08/olvasoi-munkak-i.html

Szóval mindenképpen szerettem volna folytatni a "tojás" ékszerek során, de a nyár eseményei kicsit másfelé sodortak, és bevallom őszintén, ötlettelen is voltam (persze, készíthetnék még pár köveset, ilyen-olyan színűt, de mindig eszembe jut valami új, és megyek tovább. Viszont ez garantálja, hogy a DASH ékszerek közül soha nem jön szembe ugyanolyan az utcán ;-))

Aztán pár hete amikor nem is számítottam rá, jött egy új ötlet, és elővettem a gondosan eltett gömböket. Így pár nap alatt megszületett a kollekció második része...amit egy új bejegyzésben mutatok meg Neked... :-)

Aaand, I had the honor to show my jewelries at the Nem Mind Lom blog, check out for the following post for more: http://nemmindlom.blogspot.hu/2014/08/olvasoi-munkak-i.html

So I definitely wanted to continue the "eggs", but I had a lot to do  and - to be honest - I didn't have any idea. Some weeks ago I had been inspired by a totally accidental situation so I grabbed the eggs and created the second part of the collection...which will be shown in a separate post :)