Ott hagytam abba, hogy megjött a témavezető e-mail Szilvitől: kovácsolni fogunk. Engem pedig kirázott a hideg. Persze a múltkor a hosszú sörényű izzadt pasikra fogtam, de be kell vallanom, a lelkem mélyén pontosan tudtam mitől vagyok betojva: precíznek kell lenni. Nem ám csak úgy összevissza csapkodok, meg gyurmázok, meg hengerelgetek, hanem határozottan és pontosan ütögetem a fémet. De aztán beadtam a derekam. Köszönhetően egy különösen stresszes hétfőnek semmi másra nem vágytam mint jól megcsapkodni valamit (igen, még mindig a kovácsolásról beszélünk :-))
Last time I finished the post at the part where I got the mail from Szilvi about our recent topic: hammering...I was scared to death. Yes, I blamed it on the hairy big guys, but the truth was that I was terrified just because I knew: I had to be precise. Not only trashing around, playing with clay or creating nice prints, no, I have to apply precise slaps on the metal. But thanks to a really stressful workday I was eager to punch hard (in the face...khrm okay, yes, we are still talking about hammering :))
A nagy csapkodásnak ilyen frankó vége lett...
This is the result of the big flourishing...
Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert már az elején elkövettem egy hibát: nem mertem az ezüst mellett dönteni. Pedig végülis kiderült, hogy a kovácsolás nem egy ördöngősség: lágyítasz, ütögetsz, lágyítasz, mostmár bátrabban csapkodsz, aztán megint lágyítasz és precízen kalapálsz. Jó, persze, ez így vicces, de szért igényel némi odafigyelést.
A formával kapcsolatban nagyon határozott elképzeléseim voltak: tudtam, hogy szeretnék egy kis játékot vinni a gyűrűbe a két nagyon ellentétes véggel: hasáb és lapos félkör. Amire viszont a legbüszkébb vagyok, az az átfordulás. Itt mutatkozik meg a kovácsolás hatalmas előnye: 2-3 jól irányzott ütéssel olyan formát hozhatsz létre, amit reszelővel mondjuk fél óra alatt.
I started the whole journey with a big mistake: I was not brave enough to choose silver, however it turned out that hammering is really not a big deal: heating, trashing, heating again, I-know-how-to-do-trashing, heating and trashing again. Okay, that sounds funny but of course you need to concentrate.
As for the shape I had quite clear idea about a really playful contrast of column shaped ending and a flat semicircle. But what I'm the most proud of is the style of the ring, turning into itself. This is where the advantage of hammering is clearly visible: you just need 2-3 precise kick and you have the shape what you could reach only by half an hour rasping.
Szóval imádom ezt a gyűrűt, nagyon a szívemhez nőtt, a kezem között alakult ilyen csodálatossá valami olyan kihívás közben amitől nagyon tartottam. Ez pedig sokat jelent :-)
I simply love this ring, as it was me who turned this small piece of material into this beauty by taking up a challenge I was afraid of. And this means me a lot :)
A következő alkalommal már bátrabban álltam neki a feladatnak és megpróbálkoztam az ezüsttel....és ismét tanultam egy kis alázatot. Nagyon nem úgy működik mint a réz! Az ezüst kemény jégkirálynő akinek igencsak udvarolni kell, ráadásul emiatt folyamatosan ment az agyamban a szöveg "újretervezés, újratervezés..." Végül úgy döntöttem, hogy hagyom, legyen belőle ami lenni akar: csináljunk egy izgalmas, formabontó gyűrűrt...
Szép persze, de biztos vagyok benne, hogy lesz még egy "találkozásunk", mert nekem nem kerek a történet...viszont tudósítani mindenképpen fogok róla :)
I decided to give a try with silver too...as a consequence I had the opportunity again to learn a bit of humbleness. It was totally different than copper! Silver is an ice queen who needs a lot of lovemaking, so I had to change the plan several times...at the end I realized that there is no point in fighting, let is be what it wants to be: an exciting, unique ring...
Yes, okay it is nice, but I know that we will have another "date" as our love story is still unfinished...of course you will be informed whether there will be a happy end :)
Last time I finished the post at the part where I got the mail from Szilvi about our recent topic: hammering...I was scared to death. Yes, I blamed it on the hairy big guys, but the truth was that I was terrified just because I knew: I had to be precise. Not only trashing around, playing with clay or creating nice prints, no, I have to apply precise slaps on the metal. But thanks to a really stressful workday I was eager to punch hard (in the face...khrm okay, yes, we are still talking about hammering :))
A nagy csapkodásnak ilyen frankó vége lett...
This is the result of the big flourishing...
Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert már az elején elkövettem egy hibát: nem mertem az ezüst mellett dönteni. Pedig végülis kiderült, hogy a kovácsolás nem egy ördöngősség: lágyítasz, ütögetsz, lágyítasz, mostmár bátrabban csapkodsz, aztán megint lágyítasz és precízen kalapálsz. Jó, persze, ez így vicces, de szért igényel némi odafigyelést.
A formával kapcsolatban nagyon határozott elképzeléseim voltak: tudtam, hogy szeretnék egy kis játékot vinni a gyűrűbe a két nagyon ellentétes véggel: hasáb és lapos félkör. Amire viszont a legbüszkébb vagyok, az az átfordulás. Itt mutatkozik meg a kovácsolás hatalmas előnye: 2-3 jól irányzott ütéssel olyan formát hozhatsz létre, amit reszelővel mondjuk fél óra alatt.
I started the whole journey with a big mistake: I was not brave enough to choose silver, however it turned out that hammering is really not a big deal: heating, trashing, heating again, I-know-how-to-do-trashing, heating and trashing again. Okay, that sounds funny but of course you need to concentrate.
As for the shape I had quite clear idea about a really playful contrast of column shaped ending and a flat semicircle. But what I'm the most proud of is the style of the ring, turning into itself. This is where the advantage of hammering is clearly visible: you just need 2-3 precise kick and you have the shape what you could reach only by half an hour rasping.
Szóval imádom ezt a gyűrűt, nagyon a szívemhez nőtt, a kezem között alakult ilyen csodálatossá valami olyan kihívás közben amitől nagyon tartottam. Ez pedig sokat jelent :-)
I simply love this ring, as it was me who turned this small piece of material into this beauty by taking up a challenge I was afraid of. And this means me a lot :)
A következő alkalommal már bátrabban álltam neki a feladatnak és megpróbálkoztam az ezüsttel....és ismét tanultam egy kis alázatot. Nagyon nem úgy működik mint a réz! Az ezüst kemény jégkirálynő akinek igencsak udvarolni kell, ráadásul emiatt folyamatosan ment az agyamban a szöveg "újretervezés, újratervezés..." Végül úgy döntöttem, hogy hagyom, legyen belőle ami lenni akar: csináljunk egy izgalmas, formabontó gyűrűrt...
Szép persze, de biztos vagyok benne, hogy lesz még egy "találkozásunk", mert nekem nem kerek a történet...viszont tudósítani mindenképpen fogok róla :)
I decided to give a try with silver too...as a consequence I had the opportunity again to learn a bit of humbleness. It was totally different than copper! Silver is an ice queen who needs a lot of lovemaking, so I had to change the plan several times...at the end I realized that there is no point in fighting, let is be what it wants to be: an exciting, unique ring...
Yes, okay it is nice, but I know that we will have another "date" as our love story is still unfinished...of course you will be informed whether there will be a happy end :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése