Szerencsére még megvolt az az ovális malachitom amit tavaly vettem miután halálra égettem magam az ásványboltban, hogy még azt sem tudom a kabosont eszik-e vagy isszák. (Linkeltem az angol wikipedia szócikket, ha valamilyen oknál fogva te sem tudod :))
A szakmai részekkel nem untatnék senkit, ami a lényeg:
Megfogadtam az idei kurzus elején, hogy nem sietek, türelmes leszek és precíz. Nem spórolom el azt a plusz két reszelőhúzást, mondván "úgysem látszik majd a forrasztásnál" (nem hát, de én tudom, hogy ott van), nem elégszem meg a kb derékszögekkel, és legfőképpen magas ívben lesz.rom a lustaság kisördögét aki ilyeneket súgdos a fülembe!
Így sikerült az ovális alapot háromszor újraforrasztanom, mert mindig túlnyújtottam, és végül csak formára hajlítottam, hogy beleessen a kő (és ne a "finom" ráhatásomra paszírozódjon bele :))
"But I want to learn about stone setting too" was my last thought when we finished the workshop last year. So now that I started the Magic Mondays again I decided to begin right in the middle: I will learn everything about stone setting.
The reason why I had the wind up is that I knew: this is the time to learn working really precisely. No hurry, no "almost perfect" solutions, just the utter concentration and perfection. Of course it's needless to say that this is the Field of Unknown for me and sometimes I feel as if I was Alice in Wonderland :)
But my commitment is unshakeable, proven by below pics :)
Most mi van, simán belefér szinte már belesiklik, nem?!
Oh come on, it fits perfectly...almost...(no!) And yes, I started it again for the third time also, until it was perfect
Kapott feneket is, és elkezdtem szépen lereszelni...a vonalig
Then I started to rasp the base up to the sign (yes, there, half way to the top)
Szerencsére a padtársam se most kezte a "hogyan ne csesszünk el időt olyanra amire nem muszáj" szakot, úgyhogy finoman megkérdezte hogy tényleg jövő hétig itt akarok ülni reszelővel a kezemben vagy inkább lefűrészelem a felesleget (köszi Dóra :))
It's a fortune that after half an hour rasping my classmate pitied me and advised a quicker solution (revolutionary idea: sawing!!! tadaaam :))
Az a helyzet, hogy kinéztem egy gyönyőrű gyűrűformát, és abba szántam a malachitot, így ellenálltam a kísértésnek, hogy felforrasszam az első adandő gyűrűsínre és a könnyebb végét fogjam meg a dolgoknak (ugye megmondtam, hogy türelmes és eltökélt leszek?!). A gyűrű alapját viaszből készítettem el, mivel így sok-sok anyagveszteség nélkül ki lehet alakítani viszonlag bonyolult formákat. Ez a technika is megérne egy posztot, de most inkább mutatom és mondom röviden: fogod a keményviaszt, kifaragod a kívánt formát és aztán beadod az öntőhöz. Ennyi. :D
(Kapcsolódó bejegyzés ITT)
Tudom, ezekből egyelőre nem sok látszik, de irtó szuper lesz!!! Igen, a referencia képet direkt nem mutatom meg... :D
The easiest way would have been to put the malachite on a simple ring and that's all. But as I already mentioned I decided to be very strict on my original plans even if they take more time. So I spent almost a whole day to create the body of the ring out of wax (why wax? Because it's easier to carve quite complex forms and then simply cast it). I know it is not that attractive now, but believe me, the final jewel will be really really cool! :) Of course I don't show the reference pic this time :D
(Anyway, some reading about my previous cast-project here)
Mivel az öntvény egy hét múlva kapom vissza, vesztegetni való időm viszont nem volt, így elkezdtem egy tokos foglalatot amibe egy gyönyörűséges aquamarint választottam (most már azért kicsit töbet tudok a kőcsiszolási típusokról, úgyhogy szóbaállt velem a rettegett néni)
A kövem 4,5mm-es, a foglalatot pedig olyan 3,5mm átmérővel kell elkészíteni mert a formára való felütéskor nyúlik az anyag...namármost...el tudsz te engem képzelni 3,5mm-es mütyörökkel dolgzni??? Azt hittem a hajam kihullik...kezdjük ott, hogy karikát kell hajlítani (vagy legalábbis vm olyasmit mint a lenti képen, hogy lehessen forrasztani). Aztán nem árt nem elcseszni a forrasztás utolsó másodpercében az előző 2 órás munkádat (de megtettem). Úgyhogy lassan csak elértem azt a szintet, hogy a legnagyobb lelki nyugalommal kezdtem újra az egészet (oké, egy pár ------ gondolatom volt azért, na)
As I have to wait for the casting and still I'm not a time-millionair, last week I started by far my most time-(and nerves-)consuming project: an engagement ring with an aquamarine stone
Nothing special, just try to form a circle (it's diameter is 3,5mm), solder it precisely, try to rasp it without sacrificing your manicure (you won't succeed that's for sure :D), and all in all: just deal with this miniature part :) okay, this is why I'm here, this is what I promised to myself: being very patient and precise but I have to admit at a point I felt that this is more than enough...(f.ck you aquamarine, f.ck you beautiful small gems, next time I will work with a rock :D)
De végül kipróbálhattam a felütővasat (mit kipróbálhattam, én avattam fel, mert még senki nem használta a műhelyben!) és amikor nagyjából méretre reszeltem a foglalatot és belehelyeztem a követ, már tudtam, hogy ez valami nagyon-nagyon szép lesz, ami miatt bőven megéri "mütyürözni"
But finally I could try the punching block and at the time I rasped the setting to its final form and put the stone in there I suddenly realized that it's worth it! I can't wait to see the real beauty of this ring!
Ezen a héten a gyűrűsínnel foglalkoztam: négyzet keresztmetszetű gyűrűsínt hengereltem, forrasztottam, kovácsoltam kicsit rajta, jövő héten pedig összeállítom a végleges formát, és mehet a kőfoglalóhoz...a malachit pedig várakozni fog egy kicsit...
De mindezeket már a következő bejegyzésben mutatom! :)
(A képeket nézegetve eléggé röhögök, hogy a körömlakkom színéről meg lehet mondani mit mikor csináltam :D)
But that part will be uncovered in the next post :)
(haha, I just realized while checking the pics that the color of my nail polish shows the occasions I worked :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése