Áttört mintákkal díszített önvédelmi ékszer... // Orsi-style filigree...

Joggal kérdezheted a cím láttán, hogy már megint mit művel ez a lány? Hogyan jön össze a törékeny, áttört minta és egy brutális gyűrű? Megmutatom...amolyan "orsisan" :)

A neten nézelődtem ötvöstechnikák után, amikor találtam egy videot az áttört mintakészítés technikájáról, érdemes megnézni ezt. Egyből eldöntöttem, hogy ezt kipróbálom, mert így videon annyira egyszerűnek tűnik minden :) Persze hamar rájöttem, hogy jó lesz nekem a sima rácsos "minta" is :D Valahogy így:

If you know me and my works already you could already be suspicious while reading the title of this post..."what the hell is this girl doing again?" :) I will show you...

Some weeks ago I was surfing on the net for ancient jewelry-making techniques, when I found a video about an old silversmith. I was amazed about this 10-minute long film for some reason: you know that I like traveling and one of my dream-destination is South-America (yes, I know it is big and dangerous (???) and I cannot generalize and blabla...) ..watching a silversmith in Paraguay working with an ancient jewelry technique...this is very much a scene I can imagine myself in :) So I decided to give a try...and 2 minutes later I decided that I will go for a kind of grid like pattern (hahh, virtually everything seems to be easier than in reality...)  

Beigazítottam a "mintát"// setting the pattern

A metszéspontokhoz forrasztóanyagot tettem // preparation done for soldering

Aztán megküldtem egy kis meleggel :) // then I just gave it a little bit of heat 

Presze nem bírtam ki, hogy félidőben ne próbáljam fel a még igencsak elnagyolt kidolgozású gyűrűt (igen, előtte volt egy kis időm feldobni egy hennát :))

// Of course I couldn't stand trying on the half-made ring

Majd összeforrasztottam a gyűrű két részét // the most difficult part is the soldering of the two parts 

Persze tudom, az áttört minták finomak, légiesek és nőiesek...és én még ebből is képes voltam egy boxer méretű önvédelmi fegyvert kreálni...azt hiszem reménytelen az igyekezetem a finomabb formák iránt :D Viszont nagyon nagyon örülök, hogy kipróbálhattam egy új technikát...illetve kettőt, mert a két hajlított gyűrűfélből összehozott ékszert is szerettem volna egyszer elkészíteni. Lehet, hogy betörök a női design önvédelmi eszközök piacára? :D

Yes, I know, filigrees are usually ethereal, feminine jewelries...and still I was able to create a kind of modern and designed self-defense weapon (there could be some potential in this market for me...) :D I'm really falling over myself to create nice and small and noteless jewelries, but maybe I should give up and just make the ones I like: simple but remarkable pieces :) 

Új karácsonyfadíszekre lesz szükségem... // The project that killed my Xmas ornaments

Emlékeztek még a bútorgombokra? Mindenképpen szerettem volna írni róluk egy bejegyzést, mert jól példázzák, hogy néha egy kis őrültség kell, meg kísérletező kedv, semmi más... :-)

Éppen a nagy - még mindig - titkos project beindulásakor kaptam egy hívást a "titkos alkotócsapatunk" (igen, úgy tűnik itt minden titkos :)) egyik oszlopos tagjától, Erikától, hogy a most készülő bútora annyira vagány lesz, hogy nem is tudja elképzelni sima bútorgombokkal...van-e kedvem kipróbálni magam egy ilyen feladatban...

Persze ezer dolog volt ami miatt nemet kellett volna mondanom de ha valami jó lehetőséget látok egyszerűen képtelen vagyok kihagyni. Ha nem csinálom meg, akkor tuti nem tudok aludni, ezzel álmodok, kitalálok ezer tök jó verziót.

Így voltam a butorgombokkal is: mondtam Erának, hogy nem fog menni sajnos, de azért csak nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy kipróbáltam gyorsan valamit.

Do you remember the furniture handlers I showed in May? I definitely wanted to write a post about them, as they are the result of a "thinking out of the box" session...sometimes it's worth to go a bit crazy :)

I was right in the middle of the - still - secret project when Erika (who is also member of our creative group) called me that she is having a new furniture project and wanted to ask me whether it is possible tio have - DASH - design buttons on her dresser.

I had thousands reason to say no but when I see an exciting possibility I simply go for it. Otherwise I just end up in dreaming about the solution, different variations, etc.

So I told Era that I do my best and give a try on my initial idea which came into my mind.

Tudtam, hogy a kicsi gombok helyett beton gömböket szeretnék, viszont hogy játékosság is legyen benne, jó lenne, ha itt-ott előbukkanna a réz is. Persze megint az öntőforma volt a kérdés, de - tanulva a gömb kollekciós gumikesztyűből - gyorsan elengedtem a fantáziámat, és előástam a 400ft-os műanyag karácsonyfadiszeket. Karácsony úgyis messze még, a kék szín meg nem a szívem csücske :)

Úgyhogy az ezt követő negyed órában miután feltörtem a gömböket, beledobáltam pár réz drótot, darabot, lapot, mindenfélét, és mokkáskanállal belekanalaztam a kikevert betont....mi sem természetesebb, nem? Aztán mehet bele a csavar (persze azóta Bálint már felvilágositott, hogy mondjuk nem ártott volna bútorcsavarokat beletennem, de milyen unalmas lenne, ha mindent elsőre tökéletesen csinálnék :)) és a legrosszabb rész ami a betonos dolgoknál elkerülhetetlen: megvárni a száradási időt. 

I knew that I want to have concrete buttons with a touch of shiny brass, so after 3 secounds of speculation I tried to find the plastic Xmas ornaments from the deepest shelf of the wardrobe. Then I cracked them and filled with some brass wire and concrete. In the end I just put the screwers in place and that's all (yes boys, since that I know that for furniture I have to use a totaly different screw, but never mind :))

  

Másnap "meghámoztam" a gömböket, és előtűnt nyers formájuk. Igy utólag nagyon magabiztosan írom,  hogy persze ezt még csiszolni kellett, de amikor megláttam a lenti végeredményt, azért gyorsan elrebegtem egy imát, hogy elő tudjam csalogatni a réz részleteket...

Next day I just "peeled" the ball-like buttons and when I saw the result I praid to be able to polish them so that the brass parts will appear.

De egy kis csiszolás után máris előtűnt amit látni szerettem volna.

Fortunately everything worked as I imagined at the beginning.

Gyorsan fel is raktam őket a komódra, hogy lássam hogyan mutatnak. Számomra megdöbbentő volt, hogy mennyire meg tudja változtatni a bútor karakterét egy apró kis részlet is.

I put them on my dresser just to see how they look like on a furniture. To be honest I was totaly surprised how a small detail can change the entire appearance of a furniture.

De most jöjjön inkább a beszámoló Erika tollából, hiszem a főszerep a bútoré :)
http://azasztalom.blogspot.hu/2015/05/valami-vad-valami-szines-valami-egeszen.html

As the real superstar is the furniture itself, just have a lok on Erika's post :)

Persze vannak még terveim a gombokkal, legyen az ruhára vagy bútorra, de szerintem látni fogtok még tőlem pár hozzá hasonlót
A betont pedig ismét és még mindig vagyon köszönöm Kingának Beton Budapest
:)

Of course I still have plans with buttons no matter they will appear on furniture or dresses, but I will show you some like the below one ... for the design concrete Kinga, thanks again Budapest Concrete Project
:)

Örökbeadás és maffiamódszerek tanulmányozása (avagy öntsünk betont) // Adopting and concrete casting

Adtál már örökbe szerszámot? Még nem?
Akkor itt az ideje, hogy meglátogasd a "betonos" csajokat akik a Beton Project keretein belül frankó dolgokat hoznak létre, például ezt a betonból készült mozgó "párnás" padot vagy szuper köztéri bringatárolót

Have you ever adopted some tools? If not it's time to visit the girls running Concrete Project and creating such cool design furniture like the below one.

Szóval pár hete fogtam magam, vettem pár kilo gipszet, fóliát, ecsetet és elindultam a Műegyetem felé ahol a Mettup Lab-ben betonozhattam kicsit cserébe az örökbeadott eszközökért :) Mondjuk vicces volt betenni a lábamat az egyik legnagyobb egyetemi körzetbe, kacarásztam is volna útközben ha nem éppen modern Mary Poppinsként egyik kezemben egy üveg nitrohigítóval hadonászva küzdök az elemekkel (50km/órás szél és kitartóan, nagy cseppekben hulló eső). Így viszont nem kacarásztam, csak odaérve konstatáltam, hogy a bolond áprilisi időjárásnak köszönhetően egyedül voltam Kingával és Adrival. De legalább maradt idő egy kis beszélgetésre, műhelytitkok ellesésére és persze egy hadseregnyi csikóhal, puzzle, csillag és eperke kiöntésére :)

So some weeks ago I bought a kilo of gypsum, brush, foil and decided to visit the girls at Mettup Lab. As the lab is located in the heart of the Technical University of Budapest I was a bit embarrassed (however if I think it through there are of course students at my age). But still I could not really concentrate on my feelings as I had to concentrate on reaching my destination without being 100% wet due to the heavy thunderstorm...grabbing the tools and a bottle of attenuant in one of my hands and an umbrella in the other as a modern Mary Poppins. Thanks to the foolish April weather it was only me and the hosts at this workshop so we had a lot of time to chat and I could make a lot of experiment.

Persze nem fértem a bőrömbe, úgyhogy gyorsan lenyisszantottam a kabátgombomat és kiöntöttem azt  is! Mert jó kis ötletek vannak ám a fejemben a beton használatával kapcsolatban! Tudom sokan nem rajonganak érte, olyan befejezetlennek látják, olyan snassznak, de szerintem megfelelő formával, anyagokkal kombinálva nagyon izgalmas és különleges dolgok szülehetnek betonból...jó mondjuk a lenti csikóhal nem hiszem hogy helyet kapna a MET-ben (max az időszakos kiállításban :D)

Of course I had to listen to my crazy inner voice and tried to cast one of my buttons. However most of the people are not really big fun of concrete I like this material and it's exciting to see how it cooperates with other shapes, materials.

                                                            Ő nem lett az áldozatom

Persze a betont hagyni kell szépen megkötni (hajjaj, milyen szép is volt amikor az aknafedő melletti friss betonozáson végigszambázott az éppen aktuális háziállat...lehetőleg kutya-macska-japán tyúk sorrendben) úgyhogy fájó szívvel ugyan, de ott kellett hagynom a komoly művészeti értékkel bíró alkotásaimat egy időre.
Egy rövid egyeztetés Kingával és csütörtökön el is tudtam ugrani a kész remekművekért, amiket egy kicsit noszogatni kellett, hogy kibújjanak a "bőrükből"

The only feature of concrete which I didn't like is that it takes time to become hard, so I had to leave my masterpieces there and schedule a second meeting with Kinga.  

Végül a kis csikóhal ma elfoglalta helyét az iróasztalomon (így szerencsére a kollégáim előtt is bizonyítást nyert a cáfolatom a betonozós másodállásommal kapcsolatban)

Finally my seahorse found his place on my desk in the office (so I could also prove to my colleagues that I'm not a mason in my free-time)

                                          Ééés a beton gomb is megjelent a kabátomon

                                               

Ráadásul ez még csak a jéghegy csúcsa, mert mint mondtam, komoly terveim vannak ezzel az anyaggal, remélem hamarosan mutathatom hogyan andalognak a fémmel kéz a kézben ... le fog esni az állad, igérem! :) 

And this is only the top of the iceberg as I have big plans combining this material with copper...hopefully I can show you some jewelry soon ... I promise you will love it! :)