Vasárnap? AntikPlacc! // Sunday? It's AntikPlacc-time!

If all my thoughts come true so quickly, I will have a really productive and successful year!

Let's go back to the end of November when I first visited AntikPlacc (antique- and design market) and had been whirled by its unique spirit, friendly exhibitors and tempting wares.  While cruising around I wished if only I could stand at the “other side of the table”…and tadaaam: Friday morning I received a short call from our friend who runs Nem Mind Lom (www.nemmindlom.blogspot.hu) and 20 mins later I already agreed with Flóra that I will be on the Placc (thank to you again! :)) I prepared some “eggs” (okay, this nickname already stuck on the sphere collection) so that everyone could create their own – DASH – jewelry on the spot.

How it felt to be on the Placc as an exhibitor? It was extremly inspiring!  I’m happy that I met such fantastic designers and curious visitors. I had super “neighborhood” (thanks Gabi again :)), and also the organization was proficient!

Szögezzük le az elején: minden kívánságom így teljesüljön ebben az évben!

Első AntikPlacc-os élményem november végén volt, akkor látogatóként csak ámultam mi mindent jelent a Placc: szuper hangulat, kedves kiállítók és csábító portékák. Belém is bújt a kisördög, hogy mennyire szuper lenne egyszer az asztal túloldalán állni...és lám: pénteken Nem Mind Lom-os barátunk (www.nemmindlom.blogspot.hu) egy gyors telefonhívás alkalmával közölte, hogy ő ugyan nem tud most menni de engem ajánlott Flórának, a szervezőnek, akivel fél óra múlva sikerült is megbeszélni a részleteket (ezúton is mindkettőtöknek köszönöm :)) Gondoltam legyen egy kis DYI érzés: elkészítettem pár "tojást" (ez a név már végleg ráragadt a gömb kollekcióra), hogy mindenki fűzhessen magának egy saját - DASH - ékszert.

Hogy milyen volt ott lenni kiállítóként? Nagyon-nagyon inspiráló! Örülök annak, hogy fantasztikus alkotókkal találkoztam, hogy szuper volt a "szomszédság" (Gabi, ismét köszönöm :)), érdeklődő a közönség, és profi a szervezés.

The first visitors who were open enough to create their own jewelry...
Az első bátor jelenkezők...

Flóra appeared many times as a tornado "ohhh, I want one...I'll be back soon" :)
Flóra többször is felbukkant egy-egy "jajj, jövök, akarok egy ilyet én is....csak most... jövök kicsit később..." kiáltás kíséretében :)

Anna and Gabi with their jewelry (Gabi had been inspired to create an sphere ring, so I'm really looking forward to seeing it!)
Anna és Gabi is alkalmi modelljeim lettek (Gabi ihletet is kapott egy gömbös gyűrűhöz, amiről nagyon várom a képet!)

And I also appeared on a photo (one is more than enough) 

Kokóékhoz pedig én is beálltam egy kép erejéig 

It goes without saying that I will be on the Placc! As a visitor, for sure, and hope that sometimes also "at the other side of the table" too.
Nem kérdés, hogy leszek még a Placcon! Vásárlóként biztosan, és remélem az "asztal másik oldalán" is.

My first jewelry which has a title / Az első címmel rendelkező ékszerem

I do not know exactly from where my ideas are coming, the crystal-clear picture just appears in my thoughts, so my "only" task is to give rise to it. ("Everything you can imagine is real" - Pablo Picasso...he is right indeed!) 

I'm usually quite surprised that we do not know the exact details of harmony (no, don't worry, no lifestyle advices are coming): what is the scale we find perfect? How a dynamic movement can be shown in a static work (no matter it is a jewelry, a painting or a sculpture), how do you create something which seems to be accidental? 

You don't exactly know what I'm talking about? Let's make an experiment: take a sheet of paper and a pencil and draw 12 dots which location seems to be accidental...
...it's not that easy, is it? :)

Aboves are only about the move of the small "combs" on the jewelry. They were not part of the original plan (where I dreamt of a grey concrete plate with a small blue square) but plans have a unique feature: sometimes they are changing! But the title was very clear from the first moment: Window of freedom



Nem tudom, honnan jönnek at ötletek, vagy a formák. Egyszer csak ott van a kész kép a gondolataimban. És amikor tisztán látom, akkor "már csak" el kell készíteni. ("Minden amit el tudsz képzelni, az valóság" - Pablo Picasso....milyen igaza van!)

Mindig meglep, hogy mennyire nem ismerjük a harmónia receptjét (nem, ne aggódj, nem életvezetési tanácsok következnek): pontosan milyen arányokat találunk szépnek és miért? Hogyan képződik le egy dinamikus mozgás egy statikus alkotáson (legyen az ékszer, festmény, vagy szobor), hogyan alkotsz valamit, ami véletlenszerűnek tűnik?

Nem egészen érted miről van szó? Kísérletezzünk egy kicsit: fogj egy papírlapot és egy caruzát, majd rajzolj a papírra 12 darab pontot melyek véletlenszerűen helyezkednek el egymástól...
... ugye nem is olyan egyszerű? :)

Mindez csak az ékszeren látható kis "lapok" mozgásáról jutott eszembe. Őket az elején nem is akartam, nem így képzeltem el. Egy szürke betonlapot képzeltem el egy kék kis négyzettel, de mint oly' sokszor, most is változott a terv. Mert a tervek már csak ilyenek! A cím viszont egészen világos volt már az első pillanatban: Ablak a szabadságra

Oh yes, the picture on Facebook: only proves that there is no need to have special equipments to create something interesting, sometimes it is enough to have a comb :D

Jah igen,  a Facebook oldalamon közzétett képről: nem kellenek spaciális eszközök ahhoz, hogy valami érdekeset alkoss, néha elég egy fésű is :D

The exception which proves the rule // A kivétel ami erősíti a szabályt

I was really keen on  creating this pedant as the concept was quite clear from the very beginning: domed backboard, filigree in the front and a raw diamond inside. 

I do believe that perfection is not equal to beauty. A gem looking like a pebble is still a gem. And it is still inside even if it shines through the bars only for seconds. It is quite like us, isn't it?

This pedant was my Christmas gift to my Mom. I decided not to make any jewelries as gift, so she was the only good reason to put away my determination. 

Ezt a medált már nagyon régóta el szerettem volna készíteni, mert a koncepció már hónapokkal ezelőtt megszületett: domborított hátlap, áttört előlap és egy nyers gyémánt belül. 

Hiszek abban, hogy nem mindig a tökéletes a legszebb. Egy kavicsnak látszó drágakő is drágakő. És akkor is ott van, ha csak pillanatokra látjuk felsejleni a "rácsok" mögött. Hiszen mindannyian így vagyunk ezzel, nem igaz? 

A medál végül anyukámé lett. Mivel megfogadtam, hogy nem készítek ajándékba ékszert, így ő volt az egyetlen nyomós "indok" akinek mégis...

Funny, but after releasing the following photo on my Facebook page I received the phone number of at least 6 manicurists within 3 seconds :)

Az ékszerkészítés margójára: ennek a képnek köszönhetően kaptam meg kb 3másodpercen belül 6 manikűrös telefonszámát :)

Bonjour 2015!

2015 will be about...
... ambitious goals
... clear design
... a bit of failure which shows the right direction
... dedicated work which leads to success
... interesting international projects
... bold experiments and continuous improvement
... and the need to have the little extra between the DASH signs!


Szóljon 2015...
... a nagy tervekről
... letisztultságról
... egy kis kudarcról ami megvilágítja a helyes utat
... temérdek munkáról ami sikert hoz
... érdekes és határokat átlépő projektekről
... bátor kísérletezésről és folyamatos fejlődésről
... és arról, hogy az a kis plusz a gondolatjelek között mindig ott legyen!

A legszuperebb karácsonyi ajándék // Best Xmas present ever

Pár nappal karácsony előtt felhívott az egyik nagyon kedves gyerekkori barátom, hogy "...hááát, a barátnője biztosan nagyon örülne egy egyedi ékszernek...."

Hősiesen bevallom - nincs mit titkolnom - már megjelent előttem a kép, hogy nagyüzemben gyártok ékszert az utolsó pillanatban. De szerencsére Roland folytatta is a mondókáját: ő igazából arra gondolt, hogy a segítségemmel ő szeretné elkészíteni Boginak a kis karácsonyi ajándékát, egy - DASH - ékszert :) 

One of my really good friends just called me some days before Christmas that he had a brilliant idea: to give a handmade jewelry to his girlfriend as a gift...I have to admit that the first thing came to my mind was a picture showing me desperately producing jewelries under the Xmas tree. But fortunately Roland continued: he wanted to create the jewelry himself with my assistance :) 

Most minden lány, asszony, kiscsaj tegye a szívére a kezét, és válaszoljon: nem ez a legromantikusabb és legcukibb DIY ajándék egy férfitől? Én totál odáig voltam az ötletért, úgyhogy természetesen azonnal igen-t mondtam! Lenyomatos gyűrűt készítettünk, de beszéljenek helyettem a képek....

And now girls, mothers, daughters swear: isn't this the most romantic and sweetest DIY gift you ever heard about? I immediately fell in love with the idea so said "yes" very quickly! We created a ring with some pattern in it, but let the pics speak for themselves...

..."már hogy ne tudnék tökéletesen fűrészelni?! Hiszen apukád volt a technika tanárom!" :)

..."of course my sewing technique is perfect, your father was my DYI-teacher!" :)

Persze a hülyeség az megy...

Have fun, anytime, anywhere...

Büszke vagyok az ifjú Padavan-ra...

I'm really proud of the little Padavan... 

Viszont a méretezést és az elhelyezést komolyan kell venni!

Positioning of a ring is a serious thing!

Az oldalak megreszelése...

After rasping the sides...

...és a meózás után...

...and having the quality control in place...

...kitalálta Rolcsi, hogy legyen minta is a gyűrűn. Az első ötlet egy B betű volt, ami egy szívet formált volna, de aztán jött az isteni szikra: szívdobbanás! (Ilyet még az Igazából szerelem forgatókönyvírói se csűrnének oda csattanónak :))

...Rolcsi decided to cut a B into the metal. But after this very first idea he found the best one: a heartbeat! (Even the scenarist of Actually love could learn from him :))

Vannak még a felszerelés terén hiányosságaim, na :)

I still have a lot to improve when it comes to my tools :)

Azért néha eluralkodott rajtam a "jesszus, ebből mi lesz!?" hangulat :D

Sometimes I felt the "OMG, what's going on here!?" feeling :D

De Rolcsi tényleg minden részletre figyelt

But Rolcsi was really precise

És végül elkészült a remekmű (a középső ujj margójára: a fiúk márcsak ilyenek, kell egy kis macho feeling...)

And finally the big artwork had been finished (as a side note to the middle finger: this is how it goes, boys need some machoism...) 

Ez az este nagyon sokat adott nekem: jó volt látni, hogy egy pasi mire képes a szeretett nő kedvéért, örültem, hogy két olyan ember a főszereplője ennek a történetnek, akik szívemnek nagyon kedvesek, és azt is megtapasztalhattam, hogy csodás eredmény érhető el megfelelő pedagógiai módszerekkel...        :DDDD

This evening really gave me a lot: it was heartwarming to see what a man can do for his beloved one. I loved that this story is about two people who are really close to my heart. And last but not least it had been proved that good pedagogic methods (see the below illustration) deliver strong result... :DDDD

Az első önálló Magic Monday // My first Magic Monday on my own

Úgy látszik ez a Magic Monday név ragadt a kis foglalkozásaimra (Anyukám nagyon aranyos volt, egyik galériás este után felhívtam és megkérdezte "most lett vége a szakkörnek"? Jót kacarásztunk :-)), és ezen a héten volt az első alkalom, hogy itthon tevékenykedtem. Volt is hozzá kedvem, és jött is ötlet, hogy domborítsak, ugyanis az igazat megvallva, amióta megjött a domborító szettem, még nem tudtam úgy Isten igazából kipróbálni.  

From now on "Magic Monday" title is officially used for my Monday evenings, however this week was the first time when I practiced at home. I definitely wanted to use my dumping set as I hadn't had the time for getting to know it better since it arrived.

Most sorolhatnám, hogy kivágtam egy kör alakú alapot, fűrészeltem bele kis csírákat (nekem ez jut róluk eszembe), aztàn domborítottam, stb, stb...ezt mind látjátok a képeken. Ráadásul nem tudom, hogyan jött a minta, egyszer csak eszembejutott...ami fura, hogy nekem olyan tavaszi érzetem van tőle, mert tényleg kis csírák ugranak be róla (pedig várom a karácsonyt is, esküszöm :-))

To be honest I don't have a clue from where this pattern came to my mind, but I really have a "spring-like" feeling about it. It looks like germs, doesn't it? (okay, okay, I know that spring is still far away and I swear I'm really glad having Xmas around the corner) 

Mivel a forrasztást nem lehet eleget gyakorolni, így úgy döntöttem, hogy kap egy alapot a kis domború remekmű, aztán gyűrű lesz belőle. Ennél a forrasztásnál egy kicsit izgultam, mert ilyet még nem csináltam, de szépen sikerült, (ahhoz képest, hogy az első :-))

I decided to practice soldering so I cut a base for the dumped top...I was a bit excited as this kind of soldering was new for me, but it was easy...

 

A gyűrűkarika forrasztása már nem volt újdonság, és már csak össze kellett forrasztanom a két részt, és kész is. Ezt a galériában úgy szoktuk csinálni, hogy az alap van a munkapadon és egy szorítófogó segítségével ráhelyezzük a karikát, majd forrasztjuk. Igen ám, de most kellett szembesülnöm azzal, hogy szorítófogóm nincs (nemhogy haramadik kezem - ez egy spec szerszám) úgyhogy nincs más hátra mint előre, mert én ugyan itt abba nem hagyom! Megoldás? Mi sem egyszerűbb: megtanulok bal kézzel forrasztani. Itt. Most. Rögtön. Tehát jobb kézben csipesz amivel odatartom precízen a karikát az alaphoz, bal kézben pedig a forrasztópisztoly....igen, ez élőben ugyanolyan rosszul néz ki, mint amilyennek hangzik :D de sikerült! (Naná! ;-))

Forming of the ring shape itself wasn't a big deal so I just had to solder the two parts together and that's all...this "solder the two parts together"-thing is a 2-minute work at the gallery thanks to the help of a so called "third hand" (this is a special tool) BUT I don't have this tool at home. But come on, who cares? I will not finish here...me? Never ever! Any solution? Of course: I will learn how to solder by using my left hand (easy peasy, no matter I'm right-handed). So I held the ring with tweezers in my right hand and tried to point the flame of the soldering-iron to the right part of the ring with my left hand...yes, it looks as horrible in reality as it sounds :D But I succeeded! (of course! ;-)) 

Gyorsan látványosat // Something shiny very quickly

Tudom, az öntvényekről nem éppen a csillogó ékszerek jutnak az eszedbe, pedig ez az a technika amivel viszonylag gyorsan egyedi formákat hozhatunk létre. Persze a nagy munka hevében elfelejtettem fényképezni, úgyhogy márcsak azt az állapotot tudom megmutatni ahogy visszakaptam a kis bogyóimat meg a "csavaranyát" az öntőtől :-) 

I tell you the word "casting" and I'm sure it is not a shiny jewelry what comes to your mind, however this is the technique which results really unique shape with a few minute work. Unfortunately I forgot taking photos during the preparation of the exemplar, so I can show you only the raw form of my small "balls" and the "screw-nut"

Az öntőcsatorna nyomát látod lent az egyik bogyón, ezt lefűrészeltem, majd a bogyókat és a gyűrűt is lecsiszoltam, ezzel előtűnt az ezüst és a bronz gyönyörű szine.

Of course I had to polish them which showed the real beauty of silver and bronze

Az első terv az volt, hogy a gyűrű összes kis lapját fényesre polirozom, de ha egy ideje olvastok, akkor tudhatjátok, hogy általában nem az első koncepció nyer, útközben változnak a dolgok. Most is igy esett: ha már a reszelőnyomok ilyen frankón látszanak az öntvényen, vétek lenne nem kihasználni ezt a kétféle, nagyon eltérő felületet. Kicsit industrial jellegű, de a felpolirozott lapok fénye oldja ezt a durvaságot, pont ahogyan képzeltem. Jelentkezzen akinek volt már ilyen szuper csavaranyája :D

First I decided to polish all the sides of the ring, but - as you know already - plans have to be flexible enough...I realized it would be a shame to kill the sign of the rasp which gives an industrial look of the jewelry, I just polished some sides so that they can be really shiny and answer to the harsh "neighborhood". Have you ever had such a cool "screw-nut"? :D

A két bogyót eredetileg fülbevalónak szántam, de bronzba öntve a súlyuk miatt maximum fülcimpa tágitásra lettek volna alkalmasak, s bár nagy hagyománya van ennek mostanában én egyelőre a konzervativabb vonalon maradnék ha lehet...igy - mivel még mindig gyűrű-imádatom van, és igy tudom gyakorolni a forrasztást is - egy-egy gyűrűt ékesitenek....

As soon as I held the two balls in my hands I changed my original plan (okay guys, usually I'm slightly more determined as it seems from my posts :D) which was a pair of earrings. As I'm still in love with any kind of rings - and creating rings gives me plenty of opportunity to practice soldering - I decided to create the following beauties... 



De lesz mit mutatnom következő alkalommal, is...mivel ő még közel nincs kész...

But I will have something to show next time too, as "she" is still not ready at all....