Rémesen nagyszerű ékszerek // creepy little jewelry

Mi másnak szentelhetném a mai Monday Inspiration bejegyzést mint a Halloween-nek?! Minden évben ilyenkor keresek pár hátborzongató ékszert, és mindig meglepődök, hogy mennyire rémesen jókat találok! :) Nézzétek csak:

What else could be this post about than Halloween and the creepy jewelries?! Each year this date I search for some unique and somewhat disturbing jewelry, so let's see the latest sortiment:   

Mostanában elég sokszor vettek vért tőlem és kaptam injekciót, úgyhogy ez a vénába szúrható ékszer meg sem kottyanna (de.)

És a kedvencem: Barbie alkatrészekből készített ékszer...annyira bizarr, hogy az már gyönyörűséges! 

And my ultimate favorite: Barbie jewelry!

Akiről csak szuperlatívuszokban....Jacek Byczewski // The all time star...Jacek Byczewski

A La Basílica Galeria-ról szóló bejegyzésemben említettem, hogy megtaláltam álmaim ékszerét, aminek az alkotója a lengyel Jacek Byczewski

Nem tudom, miért tetszik a design (azon kívül, hogy még nem jöttem rá teljesen biztosan hogyan csinálja egyáltalán az ékszereit)...néha olyan, mintha sima villanyzsinórokat tekergettek volna fel....de mégis rajongásig szeretem a munkáit! 

Egyszer úúúgy szeretnék egy ékszert tőle...
Még több kép a hivatalos honlapon

As I mentioned in the post about La Basilica Galeria, I found my favorite jewelry, that had been created by the Polish designer Jacek Byczewski

I don't know why I love his masterpieces so much even tough sometimes I have the feeling as if they were only electric cables...but I love them, want them so baaadly!!!! 
For more pics check out his official website

Jacqueline Ryan, aki bearanyozza a hétfő reggeledet // Jacqueline Ryan who will gild your Monday morning

Uram atyám ez a nő mit művel?

Pontosan az ilyen művészek miatt döntöttem úgy, hogy a hétfő reggeleket egy kis vizuális fine art atombombával kezdem, hogy kitartson a gyönyörűséges sokk egészen a várva várt hétvégéig!

Jó szemezgetést kívánok a lenti képekből, és  a honlapon!


Oh my holy gosh! 

Exactly this is the reason why I decided to start every Monday with a visual fine-art nuclear bomb, so that the amusement can be with us all the week long until the awaited weekend! 

Can you decide which one to choose? Have a look at her website too! 

Nézz fel, légyszi! // Just look up for a minute, please!

Egy icipicit fura úgy írni egy offline projectről, hogy már két órája kotorászok a gépen miközben kint süt a nap és csiripelnek a madarak, de találtam egy képet, és eszembe jutott a tavalyi 48 órás kihívásom. Ültem a 2es villamoson, a világ egyik legyszebb villamosvonalán, és azt néztem, hogy 10-ből 9 ember fel sem néz a telefonjából, miközben suhan el mellette a parlament, a budai vár látképe, a pesti vígadó...

Hazamentem, ledobtam a táskámat és elkészítettem ezt a kis tárgyat, aztán megfogadtam, hogy legalább két napon keresztül mellőzöm a virtuális világot...

It's a bit odd to write about an offline challenge right after spending two hours with organizing photos on my computer however the weather outside is sunny and inviting. I just found this pic about one of my last year's projects which had been inspired by a ride on one of the most beautiful tram lines in the world. No matter if we passed by the beautiful building of the parliament, or the breathtaking view of Buda castle district, 9 people out of 10 were constantly looking at their mobiles (yes, I know most probably reading a life-changing article on HBR, or taking a virtual tour in Louvre...) 

At home I designed this small sculpture and decided to go offline for 48 hours...

...röviden és tömören: kb 6 órán keresztül bírtam, de csak azért mert aludtam... :)

Ma már a Facebook és az Instagram nem csak szórakozás, hanem munkaeszköz is, hiszen ezeken a platformokon érlek el benneteket. Azt azonban szeretném elérni, hogy a kötelező teendőimen kívül csökkentsem ezek használatát, és szánjak időt a családomra, barátaimra, élményeimre is....vagy rosszabb esetben egy igazi könyv lapjait bújjam a tabletem símogatása helyett :) 

...okay, to cut it short: I made it...for 6 hours (just because I was sleeping) :) 
I realized that this challenge is not only tougher than I thought but also it's a luxury to ignore and eliminate social media from my life, due to the fact that Facebook and Instagram are the most common platforms I can reach you all. 
But I swear once I'm done with my daily FB-dose, you will see me with a real book in my hands :)

Ezután jön a "barackmagból űrhajót"

A gyűrű október 11-én készült. A nagypapám október 2-án halt meg.
Ez a gyűrű - mely egyetlen olyan ékszerem, amit tűélesen láttam még mielőtt elkészült volna - szólhatna arról, hogy mennyire zseniális volt ő. Hogy hogyan mesélt a badacsonyi nyaraló teraszán éjszakákon át az agyonhordott Puma papucsában és kinyúlt zokniban a galaxis rejtélyeiről és kvantumfizikáról. Arról is szólhatna, hogy egyike volt azon keveseknek a rövidhullámú amatőr rádiósok között, akiknek sikerült a Holdon keresztül kapcsolatot teremteni az összes kontinenssel. Vagy arról, hogy  "öreganyám" nem hagyta békén mert még azon melegiben vett az eladott vitorlás helyett egy kajakot. Szólhatna még arról is, hogy milyen szuper fotós volt, mennyire kereste a szépet, mennyire imádta a Balatont, a Káli-medencét, vette észre ami mellett mások csak elrohantak, és mindemellett mennyire istentelenül tudott káromkodni.

De ez a gyűrű nem erről szól.

Hanem arról, hogy mennyi ideig csak a düh marad, az üvölthetnék, hogy ami az egyik pillanatban még sima, erős és ép, az hogy lehet beteg és gyenge belülről. Miért nem látszik? Miért nem lehet ellene tenni? Miért nem tudom elfogadni, hogy van ami ellen nem tehetek...

Ezt a gyűrűt a tehetetlenségem, a fájdalmam és a dühöm szülte.
Ez nem a te gyűrűd, Papa. Majd csinálok olyat is ami te vagy. Kicsit később. Mert, tudod, ahogy írtad nekem, én aztán képes vagyok "barackmagból űrhajót"...

Az alkotó szabadsága - van olyan? // The freedom of the designer - is there any?

Móni gyűrűje okán nagyon sokat foglalkoztatott egy kérdés: megrendelés esetén hol a határ a megrendelő elképzelései, és az alkotó szabadsága között? Van egyáltalán ilyen, vagy ezt mind esete / embere válogatja?

While I was designing Móni's ring I was thinking a lot about the question whether there is any limit of wish of the customer. Do I have to agree on all the ideas of the future jewelry owner? If not, what is the healthy balance between the customer's wish and my own creative freedom? (As I read through my lines again it sounds as if Móni was a dictator, but that's not the case :)) 

Hadd induljak nagyon messziről: nem vagyok kontrollmániás, nem is szeretem ha mindent az utolsó részletig meg kell mondanom. Számomra a feladat általában nem az, hogy szavakba öntsem a vágyaimat. Hanem hogy megtaláljam azokat az embereket akiknek a munkái láttán egyszerűen csak TUDOM, zsigerből, hogy bármit csinálnak, jó lesz. Ismerem már ezt az érzést, és sosem csalatkoztam benne.

To understand where I would like to draw that line, I recalled some of my best memories and tried to find the common feature of those people who were part of them. The conclusion is that no matter if it's about the spot of our wedding (Koczor Winery), the architect who designed our future house (Istvan Barsony) or many others in my life, the only common feature is that it was more difficult to find them, than  make them understand what we dreamt of. Because they knew from the very beginning even from few words what we want, and we were simply sure that this would work out perfectly.

Így szerveztük a felejthetetlen esküvőnket a Koczor Pincébe, így hagytam el Flóra Virágbolját referenciacsokor és minden ilyen baromság kérdezősködés nélkül, csak annyit mondva, hogy imádom a fréziát.
És így terveztettük a leendő otthonunkat Bársony Istvánnal aki miatt a mai napig nem győzök elég hálás lenni a sorsnak (most bevallhatom, hogy a terveit 3 napig nézegettem, hogy találjak valami hibát, mert az nem lehet, hogy első nekifutásra elénk teszi álmaink házát .... jó, medencénk az a következő 20 éves terv szerint nem lesz :)) és sorolhatnám még, a kivitelezővel kezdve, a Wonder Wedding-es fényképész barátaimon keresztül, a titkos banzájos csoportunkig (és remélem majd még bővül ez a sor sok kedves, segítőkész, a munkáját remekül végző, az életemen nyomot hagyó emberrel) :)

 

Szóval ott tartottam, hogy mi van akkor, amikor én vagyok a "másik oldalon".
Móni azzal keresett meg, hogy nagyon szeretne egy gyűrűt, amiben lapis lazuli van, méghozzá csiszolatlan változat. Átküldött egy képet egyik jelenlegi gyűrűjéről, és elmondta azt is, hogy nem szeretne nagyon nagy, széles gyűrűt, mert tömpének érzi az ujjait (biztos nem azok, de mindenki ezt mondja, én is a sajátjaimra :D) Ezen kívül szabad kezet kaptam, és ennek nagyon örültem, mert a megadott info pont elég volt iránymutatásnak de tág kereteket hagyott.
Több tervet készítettem, de éreztem, hogy egyik sem az igazi...egyik nap a kezemben forgattam a követ, nézegettem, nem nagyon gondoltam semmi konkrétra, csak azon méláztam, hogy milyen kár, hogy választanom kell melyik oldala legyen felül... hiszen olyan szép mindkettő! És rájöttem, hogyan kell kinézzen a gyűrű. Hiába küldött szegény Móni még képet, meg hogy oké hogy azt mondta, hogy szabad kéz, meg ilyenek, de ő nem akar karmos foglalatot (szerencse, én sem :D) meg, hogy ő látott olyat amilyet szeretne... tudtam, hogy ezt a verziót meg kell csinálnom, és azt is, hogy neki is tetszeni fog (legalábbis nagyon-nagyon reméltem)

And what's the case when I'm the one who has to find out somebody's dream? :) 
I had quite a lot of info from Móni which helped me a lot: she showed me some of her rings (they were quite petite so I was sure that this one wouldn't be a statement ring) she asked me not to design the ring too big as she is having short fingers (come on, everybody complains about the same :)) and the most important request was to have a raw lapis lazuli in there. Apart from these features I could create whatever I wanted, so I made plenty of plans, however I felt that none of them is the one where I have the "eureka" feeling. 
One day I was just watching the stone without any purpose and felt pity that I had to chose a front side, however both sides were fantastic. Suddenly the final idea came into my mind and I saw the final look of the ring. Once this version showed up in my head I didn't care about the new pics Móni sent me and about all her fears, because I knew that she would love it(at least I was extremely hoping that she would... :D) 

Úgyhogy rájöttem (ismét), hogy nem tudok csak és kizárólag megrendelésre dolgozni. Mármint úgy nem, hogy elém tesznek egy képet, és "ilyen legyen"... Úgy igen, hogy ilyen vagy olyan stílusú, kicsi, nagy, köves, brutál vagy éppen nagyon filigrán...és szerintem ez pont így van jól. Hiszen mindegyik ékszeremben benne vagyok én is, a gondolataim, a stílusom... és remélem emiatt is választotok engem :-)

Ui: Tehát a válasz a címbéli kérdésre: igen, van (és 42... :D)

Now I know that I'm not the type of person who will copy you a jewelry from a photo the exact same way as it is created by someone else. I can go by the needs of my customers, but on the other hand I strongly believe that my jewelries represent a part of me, my thoughts and my style, and I hope this is the reason why you are choosing me :)

Ps: so the response for the question in the title: yes, there is (and 42... :D)

Helló kőkorszak! // Back to the stone age I.

De én követ is akarok foglalniiii! - fogalmazódott meg bennem a gondolat amikor vége lett az előző kurzusnak, és ezzel kilöKŐdtem a Paradicsomból...úgyhogy most, hogy újra tanulhatok, gondoltam ne lacafacázzunk itt hengerléssel meg ilyenekkel, csapjunk egyből a lovak közé: foglaljunk követ!
Szerencsére még megvolt az az ovális malachitom amit tavaly vettem miután halálra égettem magam az ásványboltban, hogy még azt sem tudom a kabosont eszik-e vagy isszák. (Linkeltem az angol wikipedia szócikket, ha valamilyen oknál fogva te sem tudod :))

A szakmai részekkel nem untatnék senkit, ami a lényeg:
Megfogadtam az idei kurzus elején, hogy nem sietek, türelmes leszek és precíz. Nem spórolom el azt a plusz két reszelőhúzást, mondván "úgysem látszik majd a forrasztásnál" (nem hát, de én tudom, hogy ott van), nem elégszem meg a kb derékszögekkel, és legfőképpen magas ívben lesz.rom a lustaság kisördögét aki ilyeneket súgdos a fülembe!
Így sikerült az ovális alapot háromszor újraforrasztanom, mert mindig túlnyújtottam, és végül csak formára hajlítottam, hogy beleessen a kő (és ne a "finom" ráhatásomra paszírozódjon bele :))

"But I want to learn about stone setting too" was my last thought when we finished the workshop last year. So now that I started the Magic Mondays again I decided to begin right in the middle: I will learn everything about stone setting. 

The reason why I had the wind up is that I knew: this is the time to learn working really precisely. No hurry, no "almost perfect" solutions, just the utter concentration and perfection. Of course it's needless to say that this is the Field of Unknown for me and sometimes I feel as if I was Alice in Wonderland :) 

But my commitment is unshakeable, proven by below pics :)

Most mi van, simán belefér szinte már belesiklik, nem?! 

Oh come on, it fits perfectly...almost...(no!) And yes, I started it again for the third time also, until it was perfect

Kapott feneket is, és elkezdtem szépen lereszelni...a vonalig

Then I started to rasp the base up to the sign (yes, there, half way to the top)

Szerencsére a padtársam se most kezte a "hogyan ne csesszünk el időt olyanra amire nem muszáj" szakot, úgyhogy finoman megkérdezte hogy tényleg jövő hétig itt akarok ülni reszelővel a kezemben vagy inkább lefűrészelem a felesleget (köszi Dóra :))

It's a fortune that after half an hour rasping my classmate pitied me and advised a quicker solution (revolutionary idea: sawing!!! tadaaam :))

Az a helyzet, hogy kinéztem egy gyönyőrű gyűrűformát, és abba szántam a malachitot, így ellenálltam a kísértésnek, hogy felforrasszam az első adandő gyűrűsínre és a könnyebb végét fogjam meg a dolgoknak (ugye megmondtam, hogy türelmes és eltökélt leszek?!). A gyűrű alapját viaszből készítettem el, mivel így sok-sok anyagveszteség nélkül ki lehet alakítani viszonlag bonyolult formákat. Ez a technika is megérne egy posztot, de most inkább mutatom és mondom röviden: fogod a keményviaszt, kifaragod a kívánt formát és aztán beadod az öntőhöz. Ennyi. :D
(Kapcsolódó bejegyzés ITT)
Tudom, ezekből egyelőre nem sok látszik, de irtó szuper lesz!!! Igen, a referencia képet direkt nem mutatom meg... :D

The easiest way would have been to put the malachite on a simple ring and that's all. But as I already mentioned I decided to be very strict on my original plans even if they take more time. So I spent almost a whole day to create the body of the ring out of wax (why wax? Because it's easier to carve quite complex forms and then simply cast it). I know it is not that attractive now, but believe me, the final jewel will be really really cool! :) Of course I don't show the reference pic this time :D 
(Anyway, some reading about my previous cast-project here)

Mivel az öntvény egy hét múlva kapom vissza, vesztegetni való időm viszont nem volt, így elkezdtem egy tokos foglalatot amibe egy gyönyörűséges aquamarint választottam (most már azért kicsit töbet tudok a kőcsiszolási típusokról, úgyhogy szóbaállt velem a rettegett néni)

A kövem 4,5mm-es, a foglalatot pedig olyan 3,5mm átmérővel kell elkészíteni mert a formára való felütéskor nyúlik az anyag...namármost...el tudsz te engem képzelni 3,5mm-es mütyörökkel dolgzni??? Azt hittem a hajam kihullik...kezdjük ott, hogy karikát kell hajlítani (vagy legalábbis vm olyasmit mint a lenti képen, hogy lehessen forrasztani). Aztán nem árt nem elcseszni a forrasztás utolsó másodpercében az előző 2 órás munkádat (de megtettem). Úgyhogy lassan csak elértem azt a szintet, hogy a legnagyobb lelki nyugalommal kezdtem újra az egészet (oké, egy pár ------ gondolatom volt azért, na)

As I have to wait for the casting and still I'm not a time-millionair, last week I started by far my most time-(and nerves-)consuming project: an engagement ring with an aquamarine stone

Nothing special, just try to form a circle (it's diameter is 3,5mm), solder it precisely, try to rasp it without sacrificing your manicure (you won't succeed that's for sure :D), and all in all: just deal with this miniature part :) okay, this is why I'm here, this is what I promised to myself: being very patient and precise but I have to admit at a point I felt that this is more than enough...(f.ck you aquamarine, f.ck you beautiful small gems, next time I will work with a rock :D)    

De végül kipróbálhattam a felütővasat (mit kipróbálhattam, én avattam fel, mert még senki nem használta a műhelyben!) és amikor nagyjából méretre reszeltem a foglalatot és belehelyeztem a követ, már tudtam, hogy ez valami nagyon-nagyon szép lesz, ami miatt bőven megéri "mütyürözni"

But finally I could try the punching block and at the time I rasped the setting to its final form and put the stone in there I suddenly realized that it's worth it! I can't wait to see the real beauty of this ring!

Ezen a héten a gyűrűsínnel foglalkoztam: négyzet keresztmetszetű gyűrűsínt hengereltem, forrasztottam, kovácsoltam kicsit rajta, jövő héten pedig összeállítom a végleges formát, és mehet a kőfoglalóhoz...a malachit pedig várakozni fog egy kicsit...

De mindezeket már a következő bejegyzésben mutatom! :)
(A képeket nézegetve eléggé röhögök, hogy a körömlakkom színéről meg lehet mondani mit mikor csináltam :D)

But that part will be uncovered in the next post :) 
(haha, I just realized while checking the pics that the color of my nail polish shows the occasions I worked :))